Az olvasásnak rögtön a bulizás az ellentéte? Aki nem introvertált, az csak bunkó lehet?

Többször láttam már olyan kérdést, ahol egy fiatal kiírja, hogy ő olvasni szeret, szereti ezt meg azt (ilyenkor valami műveltebb dologra hivatkozik), nem pedig egész nap (??) bulizik, hogy leigya magát a sárga földig.

Félreértés ne essék: ha valakinél ezek az értékek, az tök jó. És ha az osztálytársai csúfolják emiatt, az valóban rossz, akkor az osztálytársai egész egyszerűen idióták.

Gimiben talán nehéz elképzelni, hogy az osztálytársak nem az egész társadalmat képezik le, de kissé túlzásnak érzem az általánosítást. az a benyomásom, hogy introvertált emberek, akiket ezért csúfolnak, azzal kompenzálnak, hogy kiírják, hogy ők a jók, mások meg káros életformát folytatnak.

Én nagyon szeretek olvasni, írni is, szeretem a művészeteket, és az én osztályomban is voltak ostoba emberek, de nálunk CSAK AZÉRT nem csúfoltak senkit. Én minden évben kint vagyok a Szigeten, imádok koncertekre járni, főleg rock koncertekre (szerencsére megengedhetjük magunknak, illetve most már inkább saját pénzből próbálom ezt fizetni), Szilveszterkor szoktam csinálni dolgokat, ha nem is hatalmas házibuliba megyek, de keresek valami programot pár baráttal, vagy egy nyilvános szilveszteri eseményt, nem otthon vagyok. Időnként megfordulok házibulikban, nagyobb szülinapokon, voltam már kocsmákban, romkocsmákban, de még soha életemben nem voltam részeg, és mindig emlékszem, hogy mi történt velem. Sosem hánytam még buliban.

Nem azért írtam le mindezt, hogy mindenki lássa, hogy milyen király vagyok, hanem azért, mert zavar, hogy sokan azt gondolják, hogy aki ilyen helyre jár, az ott mindenkivel összejön stb. És hogy ha ő olvas vagy makettezik otthon, az rögtön biztosítja, hogy ő nem lesz részeges soha. Én soha nem nevettem ki senkit amiatt, mert nem szereti a tömeget, vagy nem bulizik. A legjobb barátaim közül néhány be se tenné a lábát egy sörözőbe, nem jön el fesztiválra, de ezzel semmi baj, attól még a legjobb barátaim, csak másokkal megyek majd el oda. Én saját magamat középre tenném az introvertáltsági-extrovertáltsági skálán, mert könnyen barátkozom, sok az ismerősöm, elég elfogadónak is tartom magam, sok egymástól különböző barátom van, igyekszem jól érezni magam, nem zavar a tömeg, és sokat beszélek, ugyanakkor szeretek olvasni, elvonulni, egyedül lenni, nem szeretek szerepelni, vagy nagy társaságban felszólalni, könnyen zavarba jövök.

De hogy a másik is oldalról is elmondjam a véleményem: nekem is volt néhány osztálytársam, aki másnaposan jött suliba, és semmire nem emlékezett. Én velük csak ritkán mentem bulizni, ezért elkönyveltek nem bulizósnak, mert csak az a buli, ahol ők is ott vannak. Szóval teljesen megértem, hogy ha az embernek ilyenek az osztálytársai, akkor az rosszul esik, de kissé zavar, hogy sok ember azt hiszi, hogy aki bulizik, az állandóan részeg, és soha nem fogott még a kezébe Balzac-kötetet.