Szerintetek rendben vagyok, vagy ez gáz?
Adott egy furcsa lány, 19 éves. Kiskoromban igazából a külvilág is megjegyezte, hogy mennyire fura vagyok, bántottak is emiatt - ma már szerencsére nem szoktak, felnőttek vagyunk, ha valami nem tetszik nekik, általában már simán ott hagyják az emberek, nem szállnak rá.
Szóval én nagy gamer vagyok, aki imádja a fantasyt, szereti az animéket, mangákat(bár már régóta nem jutott időm foglalkozni velük^^"), és már a kiságyban is rajzoltam, és most is ez jelenti a kikapcsolódást. Ja, meg most írok is egy regényt.
Fura, mert sok volt iskolatársam már az első babáját várja, illetve túl van az eljegyzésen(ezt úgy írtam, mintha annyira sz*r dolog lenne :"D), én meg még szűz vagyok, na meg jogsim sincs. Az utóbbit azért nyáron kitermelem, de a suli mellett most nincs időm. Az előbbi meg csak fura, én annyira nem tudnám elképzelni, hogy szeret valaki, és az a "biztonság" dolog sincs meg, amit egy nő általában elvár egy férfitől. Pár éve azt állítottam, hogy mindenképp olyan krapek kell minden nő mellé, aki mellett biztonságban érzi magát, támasz neki, most már ezt lesz*rom, hiszen odáig jutottam, hogy szinte bármit el tudok rendezni magam. Nem mástól kérem a segítséget, hanem én kutatom a választ, amit meg is szoktam találni magamtól.
Egyedüli típus vagyok, de nem szenvedek miatta. Jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem tör rám a magány, hogy "de jó lenne egy támasz, egy biztos pont ebben a szenvedéssel teli világban, valami, vagy valaki, aki miatt érdemes menni előre", de nem ez a gyakori. Legtöbbször élvezem az egyedüllétet, játszom a gépen, vagy rajzolgatok, és tök jó, hogy el tudok lazulni. úgy nehéz kikapcsolni a külvilágot, ha folyton beszélnek hozzám.
Szerintem a netes barátságok is lehetnek valósak, illetve amikor mondják, hogy aki híres a neten, az a valóságban egy csicska, csak nevetek...Engem nem zavarna, ha elhúzódva ülnék a telefonommal, míg a képem millióknak tetszik(bár úgy lenne...) Furcsa, hogy egy jól sikerült képre szóló dicséret többet jelent, mint mondjuk egy közös kajálás, vagy egy buli. Na igen, a bulit is nyűgnek élem meg, de a gólyabálba el akarok menni.
Ugyanis most egy színvonalas főiskolán tanulok az otthonomtól kb. 200 km-re, kolis vagyok, és azt hiszem, egész jól tudunk együtt élni, bár én nyilván nem mindig érzem át, amikor a normális szobatársaim érzelmi viharban áznak. Ennek ellenére próbálok segíteni, ha tudok.
Amikor beindulok, sokat tudok beszélni, de általában engem kérdezni kell, illetve nagyon sokszor nem igénylem a társalgást, és ezt furcsállja az a srác is, aki írni szokott(csak haverok vagyunk, ő szerencsére nem kezdeményez, nekem sem kellene többre) többek között...
Szóval álmodozó vagyok, de a kezembe vettem az irányítást, és van esélyem egy jó karrierre, ha meglesz a diplomám. Viszont suli mellett csak álmodozom, továbbra is rajzolok, írok, és nem tudom, ez milyen már. XD
válasza: válasza:Olyan ismerős a jellemed, mintha ismernélek. :)
Minek változnál meg? Mert azt várják el? Hagyd a fenébe a többieket, te egyedi vagy, élvezd ki, ne akarj más lenni. :) xD
válasza: válasza:Igazából én nem látok ebben semmi furcsát.
Gépezni nagyon jó (ott a net,a sok játékok stb.)
Az animék meg fantasztikusak én is rengeteget láttam sőt még néha az animekonra is kimegyek(természetesen valami jó kis cosplay-t össze hozva mert csak úgy az igazi). Animéböl meg mindenki meg találja a hozzá és a kedvéhez illőt.
Sajnos én is kevesebbet tudok leülni a gép elé (már hiányoznak a jó hosszú kis kockulások).
A rajzolás/alkotás pedig nagyon jó hobbi. egyszerűen fantasztikus képeket lehet látni a deviantart-on.
A hozzá állásoddal sincs baj (szerintem te jobban is tudod hogy milyen egy úgymond kapcsolat hisz én is valahogy így látom ezt hogy egy jó szerelemben a két fél egymás társa magyarán meg tudnak lenni egymás nélkű simán de nem akarnak.Úgymond meg van a bizalom a jó kedv tudnak akár "gyerekesen bohóckodni",stb. tehát ön maguk tudnak lenni egymás mellet nem pedig a "csajom a pasim" felállás van. Sajnos sokan félre értelmezik a szerelmet)
Szerintem a leírtak alapján veled nincs semmi baj.
A lényeg hogy legyen célja ,jó kedve az életre nézve az embernek és merjen álmodozni legyen tele kreativitással ami egy egészen jó dolog.
ja és sok szerencsét a jogsihoz (sajnos kel oda bőven). :)
válasza:Én 26 évesen vagyok ilyen (sajnos). Általában sokat játszom, bár mostanában már nem, mert minden időmet elveszi a szakdoga, sok animét nézek és szinte mindig magam vagyok. Ritkán járok el, de ettől függetlenül én igénylem azért legalább a netes társalgást.
Mivel én is ilyen vagyok, nem mondhatom azt, hogy gáz, vagy fura lennél. Igazából az a lényeg, hogy jól érzed-e magad így, vagy sem.
válasza:Sajnos nagyon sokan, olyanok, akik hozzád hasonlóan introvertáltak (én is ilyen vagyok), azt hiszik, hogy valami nincs rendben velük. Ez abból adódik, hogy a mai világ nem ad teret az introvertált embertípusoknak, a normákat az extrovertált emberek teremtik: azt a képet mutatják, hogy az az egészséges, ha sokat bulizol, ha sok barátod van, ha folyton történik valami körülötted, és ha nem szeretsz mindig pörögni, akkor valami baj van veled, a legfőbb erényed, ha jól nézel ki, ha menő ruháid vannak, ha szexi vagy, sorolhatnám. Ezek a népszerű nézetek az extrovertált emberek kedvencei, akik a külső behatásokból merítik az energiájukat. Ők alkotják a népesség túlnyomó részét.
De nem mindenki ilyen. Az introvertált emberek akkor töltődnek fel, ha egyedül lehetnek, és azt csinálhatják, amit szeretnek, a külső zavaró tényezőket kizárva. Őket kimerítik a bulik, a tömeg, a beszélgetések, amikben azt várják tőled, hogy beszélj beszélj beszélj, tökmindegy miről, csak mondd a magadét. Mi ezeket fölöslegesnek tartjuk. Ezek az emberek a kisebbség, és gyakran hiszik azt, hogy az ő viselkedésük nem normális, pedig ez nem így van.
Kérlek, ne hidd, hogy változnod kell, vagy, hogy fura vagy! Rengetegen küszködnek azzal, hogy nem illenek be a nagy tömegbe, és ezért rosszul érzik magukat, és azt hiszik, hogy velük van a baj. Mindenki más, más dolgok mozgatják, más szokásaik vannak, más nézeteik, érdeklődési körük, stílusuk van, és ez így van rendjén. Ha sokat szeretsz egyedül lenni, mi rossz van abban? És abban mi rossz van, ha valaki a Conversere esküszik a Nike helyett? És ha Évi a kakaós palacsintát szereti a lekváros helyett, mi baj van vele? Semmi.
Soha ne szégyelld, aki vagy, amit szeretsz, amire vágysz. Ne tagadd le önmagad, és ne bizonytalanítsanak el a hamis normák. Mindenkit más tesz boldoggá, és aki ezt furának tartja, az nem elég érett, hogy belássa, senki sem egyforma.
Én azt javaslom neked, hogy igyekezz fejleszteni az önképed. Tudj meg mindent magadról, amit csak lehet, és igyekezz fejlődni. Nagyon jó kiindulópont a Myers-Briggs teszt, ami az embereket 16 személyiségtípusra osztja. Így jobban megismerhetsz másokat is, nem csak magad. Ha érdekel a téma, tölts ki egy tesztet: [link] olvasgass utána a dolognak, nézegess fórumokat, és hidd el nagyon jó érzés lesz olyanokról olvasni, akik olyanok, mint te :) Nekem legalábbis nagyon sokat segített, hogy végre volt valami támaszpont, amiből kiindulhattam, és olvashattam hozzám hasonlóak véleményéről, tanácsairól, hiszen olyan kevesen vagyunk, és nehéz az élet az extrovertáltaknak épített világban.
Remélem tudtam neked segíteni, és sok szerencsét kívánok! :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!