Miért viszolygok a telefonálástól?
Nem vagyok félénk, visszahúzódó, sőt pont az ellentéte inkább, mindig is elég önálló voltam. Könnyen ismerkedem, szívesen beszélgetek, szóval tényleg semmi ilyen problémám.
Ha pl. rendelőben, vagy postán kell beszélni, vagy akárhol idegenekkel,semmi bajom, nem izgulok, határozott vagyok, tudom mit kell mondanom.. Ha valakinek levelet kellett írnom, akkor is elsőre tudom, hogy mit kell írnom, hogy tökéletesen hangozzon.
Csak a telefonnal vannak problémáim. Ha bárki hív felveszem, még ha ismeretlen szám is,nem ez a baj. Viszont én utálok telefonálni. Ha családról, vagy haverokról/barátnőkről van szó, az más persze...
De pl. fogorvoshoz időpontot egyeztetni, vagy bárhova, arra nem igazán mutatok hajlandóságot.. Még mindig megkérem anyum, hogy hívja már fel helyettem.. :D
Vagy ha teszem azt baráti társaságban valami ismerőst kell felhívni, akivel jóban vagyunk, de nem áll olyan közel hozzám, akkor is ha lehetséges, akkor se én hívom soha..
Persze ha feltétlenül szükséges megteszem, de ha lehet akkor inkább másokra 'bízom'.
EZ mitől lehet? Mert tényleg szeretnék rájönni, ugyanis nem kérhetem meg életem végéig anyukámat, hogy telefonálgasson helyettem :D
17/L
válasza:Én 26 vagyok és pont így vagyok vele, annyi különbséggel, hogy haverokkal is inkább sms-ben, vagy netes üzenetekben kommunikálok. Nem szeretek telefonálni, kerülöm, ahányszor lehet. Ha tudom, hogy telefonálnom kell majd, egész rendesen rá tudok stresszelni, és általában leírom előre, mit akarok mondani (mert ez nyugtat meg, de azért nem dadogok, meg nem felejtem el, mit akartam mondani).
Való életben meg teljesen hétköznapi vagyok, nincs problémám a kommunikációval.
Van ilyen fóbia, nem tudom, ez az-e, de néha elég kínos.
Jó tudni, hogy akkor azért nem vagyok egyedül ezzel:D
Egyébként én sem dadogok, és nem is felejtem el a mondandómat. Csak előtte ideges vagyok, és nehezen veszem rá magam, csak nem tudom én sem, miért...
válasza:Néha gondolkodom ezen, és arra jutok, hogy talán (de csak talán) az, hogy nem látom a másikat, és nem ismerem eléggé, így nem tudok olvasni a reakcióiból. Illetve az is zavar, hogy mindig attól félek, nem fogom megérteni, amit mond. Hiába tudom, hogy visszakérdezhetek, akkor is parázok tőle. Rémálmom pl a rossz vonal.
Első voltam.
válasza:Én is ilyen vagyok. Van, hogy annyira izgulok, hogy 10 perccel előtte már rákészülök a beszélgetésre, előre próbálom megjegyezni, amit mondani akarok. Mikor hallom, hogy kicsöng, nemsokára felveszik, még a szívverésem is felgyorsul. Telefonálás után hatalmas megkönnyebbülést érzek. :)
Azóta sokkal jobb, mióta van egy aranyos kis főnököm, akit rendszeresen hívnom kell. Akkpr már nem félek, ha tudom, hogy ő van a vonal túloldalán. :)
válasza:bennem is megvan ez,de én mondhatni legyőztem.
sokat segített a brókerarcok című film ami a telefonos beoltásról szól és az a felismerés,hogy ugyanúgy,mint az életben a telefonban folytatott párbeszédekben is én irányítok.
válasza:Én is utálok telefonálgatni, mindenkivel próbálom a lehető legrövidebben befejezni. Ha van elintézendő dolgom telefonon, képes vagyok a végsőkig odázni.
Most már attól rosszul vagyok, hogy két hét múlva fel kell hívnom a rendelőt, hogy mikorra van időpont, valószínűleg megint gyalogolok inkább fél órát pluszban csak azért, hogy személyesen kérdezzem meg.
42N
válasza: válasza:Akkor csatlakozok a klubhoz, mert én sem merek még pizzát rendelni sem. :D
17/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!