Miért van az, hogy egyes emberek beletörődnek, sőt nem is bosszankodnak rajta, hogy hová tart az életük?

Én 19 éves vagyok, és egy faluban lakom. Itt semmi álláslehetőség nincs, és van egy élelmiszerbolt. Ennyi, kifújt. Nagyon utálok itt lakni, az emberek befásultak, pletykásak, éppen csak eléldegélnek a minimálbérből.

Mi sem vagyunk gazdagok, sőt ugyanez a helyzet velem is. A családomban nincs megértés, nincs társaságom, úgymond eddig még nem volt boldog életem. Már alig várom, hogy elmenjek főiskolára és remélem lesz majd valahol valami lehetőségem és soha többet nem költözök ide vissza. Viszont a korombeliek elfogadják ezt, eljárnak a közeli gyárba havi 70 ezerért és úgy látom, hogy ez nagyon is megfelel itt mindenkinek.Miért van ez? Nem akarnak boldog és teljes életet élni?