Miért van az, hogy egyes emberek beletörődnek, sőt nem is bosszankodnak rajta, hogy hová tart az életük?

Ez ugyanolyan mint, hogy egyesek minden áron külföldön akarnak csak dolgozni, én csak akkor mennék ki ha éhen halna a családom... Ide születtem, itt szeretnék élni.

Persze én nagyvárosokban éltem mindig, de ismerem a problémád, párom rokonai nem váltanak a szegény kisvárosból még úgy sem, hogy napról napra élnek, mert nincsen lehetőség...Én csak a munka miatt vagyok a fővárosban, hiányzik a szülővárosom, de ott nagyon nehéz megélni.

Most ez olyan hogy téged kiráz a hideg tőle, másokat meg nem, és nekik teljesen megfelel a saját kis egyszerű életük. Mert azért valljuk be, az emberek többsége nem fut be orbitálisan sikeres karriert, csak eldolgozgat egész életében, mellette meg ott a család, barátok, a jól megszokott közeg.

Valahol ez is érthető, nem kell folyton küzdeni, stresszelni a tanuláson, jövőn, csak élni az életüket.

Másrészt ki vagy te, hogy meghatározd mitől lesznek mások boldogok, vagy mitől lesz teljes az élet? Lehet hogy nekik ez pont megfelel. Nekem is van sok olyan ismerősöm, kb 18 éves koruk óta dolgoznak, eléldegélnek otthon, gyűjtögetik a pénzt, mellette ismerkednek, kocsijuk van, stb. Én meg 25 évesen végzek az egyetemmel és kezdhetem ugyanezt a nulláról tök egyedül.

De én is amúgy olyan vagyok, hogy jobban érzem magam egy "élő" nagyvárosban is, de megvan annak is a bája, mikor hazamegyek, és kis csendes környék, néha elmegy 1-1 autó, és bármikor végigsétálhatsz egyedül az utcán, semmi tömeg, friss levegő. Nálam fura ez, mert bennem van a felfedezési vágy hogy milyen lehet itt-ott élni, akár külföldön is, ahol sokkal jobban bejönnek a dolgok.

Viszont néha meg teljesen jó érzés otthon lenni, vagy volt kisvárosból, faluból barátnőm, ott is tök jól elvoltunk, el lehetett sétálgatni, meg kettesben lenni.

Én úgy vagyok vele, ha neked nem tetszik, akkor ne élj ott, de ettől még nem kell másokat bírálni azért, mert nekik megfelel ami van.