Szerintetek miért hiszik egyesek érvnek azt egy vitában, hogy "mindennek megvan az oka"?

Én azt szoktam csinálni, hogy ilyenkor rákérdezek konkrétan. Pl. "mindennek megvan az oka/mozgatórugója": Igen? Akkor ennek micsoda?

"személyes tapasztalataim szerint lehetetlen": igen, de azok a te személyes tapasztalataid, másoknak meg más.

"a nők/férfiak ilyenek vagy olyanok": Igen? Ezek szerint én is/te is akkor. (No erre különösen zavarba szoktak jönni.)

"a fiatalok 80%-a/az esetek 90%-a": Ki szerint? Hol olvastad?

"Az én tapasztalataim szerint" :-)) ezeken a kérdéseken az emberek általában meglepődnek, és nem tudnak rá válaszolni. (Ezt magamról is tudom, meg arról, hogy a kedvesem csinálta ezt, hogy nem elégedett meg ezekkel a bemondásokkal, hanem rákérdezett a fent vázolt módokon. Nekem is döbbenetes volt ezzel szembesülni, és ezt tőle tanultam meg.)

Talán az a gond, hogy ezek a dolgok gondolkodást igényelnének, márpedig lássuk be, ez a mai emberi fajra nem jellemző.

Én még azt bírom, amikor azzal érvelnek, hogy "másoknak is így vagy úgy volt", "régen is így vagy úgy volt" (vagy éppen régen sem). Holott nyilván mindezek tök lényegtelenek egy mostani, adott helyzet szempontjából. Ez utóbbinál néha beválik, ha mondok valami párhuzamos példát, hogy "ja, igen, régen sem volt érzéstelenítés meg altatás, mégis végeztek műtéteket meg foghúzást..." stb., ezt még néha poénra is lehet venni.

Hát mert tényleg mindennek megvan az oka.

Legfeljebb néha nem tudjuk, hogy mi ez az ok. Ilyenkor mondjuk azt, hogy "Isten tudja!"

Én speciel régebben érveltem így, de már leszoktam róla.

A saccolt "95%" helyett például azt mondom, hogy "az esetek elsöprő többségében". :)