Miért fél sok ember a pókoktól?

Megpróbálom leírni a saját érzéseimet, hátha ez válasz. Én nő vagyok, de nem a sikongatós fajta. Nálunk az udvarban, melléképületekben nyáron tarantula méretű keresztesek tanyáznak. Irtózom tőlük, pedig tudom ,hogy nem fogják átharapni a torkomat. Ez nem félelem, inkább undor, ugyanúgy mint a békákkal is. Nem is tetszik küllemre, meg olyan kiszámíthatatlanul mozognak. Ha be kell mennem egy ilyen helyre, akkor mindig attól félek, hogy ijedtében a nyakamba esik és végig rohan a hátamon. Nem tudom miért, talán az a sok szőrös lába, meg a sok szeme, olyan futurisztikus. Talán tényleg az az oka, hogy nem ismerjük őket, nem tudunk kommunikálni, nem tudom, hogy mire mit reagál. Attól független, hogy irtózom, nem bántom őket, voltak már egészen érdekes tapasztalataim velük kapcsolatban. Talán sokkal okosabb lények, mint ahogy hisszük. Volt pl. olyan ,hogy söpörtem az előszobában és a pormacskákkal együtt összehúztam egy kaszáspókot. A porkupacban úgy csinált, mintha halott lenne, hanyatt vágta magát és behúzta a lábait. Majd elbújtam az ajtó mögé és onnan lestem. Amikor úgy látta, hogy tiszta a pálya, elrohant. :-D

Tudom, hogy a pókok alapból nem akarnak rám rontani és rám mászni, mert attól jobban félnek, ha piszkálom a hálóját, akkor inkább felfelé fut, minthogy rámessen, de azért néha elvétik a dolgokat. Megesett már, hogy kint amikor söpörtem az udvart, éreztem, hogy valami van a hátamon. Először azt hittem falevél. Aztán az autó szélvédőjén láttam meg magamat, hogy egy sáska ül a hátamon. Konkrétan eljártam egy esőcsináló táncot. :-D

A békák is ilyen hülyék. Utálom őket, és amikor bejön és kiakarom tessékelni, akkor véletlenül sem a kijárat felé araszol, hanem be a lakásba, meg a sarokba.

Azt nem hinném, hogy belénk van nevelve, vagy kódolva, mert amikor kislány voltam, összefogdostam tücsköt, bogarat, békát, ebihalat, mikroszkóp alatt vizsgáltam a pókokat, rovarokat stb. Szóval felnőtt korra leszünk ilyenek. Azt egyébként megállapítottam gyerek koromban, hogy egy hangya sokkal rondább mikroszkóp alatt, mint a pók. Szóval szerintem az asszociációval van a baj.

"egy pók tök ártalmatlan"

Ja egy fekete özvegy tök ártalmatlan, végül is csak 3 embert tud kinyírni 1 csepp mérge.

"A magasból le lehet esni" hű, most aztán rettegjen mindenki. Vízbe ne menj, mert belefulladsz, kocsiba ne ülj, mert felcsavarodsz az első fára. Baromság és alaptalan félelem.

a pók viszont gusztustalan, felmászhat rád és attól, hogy nem mérges, még megcsíphet.

3. Voltam. Nem hinném ,hogy a szülőktől tanuljuk, de felnőtt korunkra sok más félelem és fóbia is kialakul. Pl. ahogy korosodok, kezdek tériszonyos lenni, pedig régen sosem voltam az. Felmásztunk mindenhova és leugrottunk mindenhonnan. Nagyon szeretek repülni és számtalan sportrepülőn ültem már, de ha arról van szó, hogy magam kell valahova felmásznom és magam kell irányítani a dolgokat, akkor beparázok. Szerintem legfőképp magunkban nem bízunk.

Nem tanítottak ilyent a szüleim, hogy kellene félnem a pókoktól, családi házban nőttem fel, ott is volt mindenféle állat, ez sosem volt téma.

Igen, ez szokott lenni ,hogy konkrét időpontra nem emlékszik az ember ,mert tudat alatt egy egy szülői fintorból, ismerősi beszólásból ,elkapott beszélgetésből ,filmrészletből szépen kiépül a félelem.

Magastól szerintem azért kezdenek félni mert tudatosul bennük a következménye a leesésnek. A gyerek még felelőtlenül mászkál mindenhová.