Csak én szeretnék "boldog" temetést?

Értem, mit mondasz, de én egyik mellett sem vagyok. Sem a hivatalos, feketébe öltözős, koporsóvivős, jajgatós 1000 fős temetés mellett, sem pedig az általad említett mellett, hiszen az az "öröm" nem lenne őszinte. Szerintem te sem tudnál felszabadultan táncolni és örömködni a halott hozzátartozód felett.

Én hamvasztás párti vagyok. Szeretném, ha halálom után elhamvasztanának, és szétszórnák a hamvaim. Attól a hideg ráz, hogy bepakoljanak egy kis kamrába a temetőben, vagy otthon tartsanak. Ültessenek az emlékemre egy fát, azt gondozgassák, aztán ha elég nagy, akkor üljenek ki alá a nyári nagy melegben, vagy szüreteljék róla a gyümölcsöt. Igazából azt sem szeretném, hogy mindenki ott legyen a temetésen, csak a legfontosabbak. Nem kell az általános iiskolás oszt.társakat meghívni, akikkel évtizedek óta nem beszélt az ember, csak akik hajlandóak voltak melletted lenni az utolsó pillanatig.

Én is hamvasztást akarok, nehogy már szegény családomnak ki kelljen járni gondozni a sírom, meg fizetni a helyet.

Aztán tőlem oda szórják a hamvaimat ahová akarják, a Dunába, vagy a kanálisba, mindegy.

Ha nagyon gondozni akarnak valamit, tényleg jó ötlet a fa. Be is áshatják alá a hamvaimat, ha jól esik.

Erről a Monty Python nevű morbid humorista formáció egyik tagjának, Graham Chapman-nek az 1989-es temetésén John Cleese által elmondott emlékbeszéd jutott az eszembe.

[link]

Mondjuk itt teljesen stílszerű volt a humor.