Lehet így valaki boldog?

Szegény családban nöttem fel. Apukám azóta bántalmazott, hogy beszélni tudtam, egészen addig, még el nem költöztem. Anyukám lelkileg labilis volt, és visszaesö depressziós, nem tudott elvállni. A keresztmamám törödött velem a legtöbbet, de meghalt még gyerekkoromban. Rám akart hagyni mindent, de az egyik távoli gazdag rokon lefizette az ügyvédet (kisvárosban megesik), és kiforgatott minket az örökségböl. Óvodától egyetemig kiközösítettek, mert csóró bántalmazott gyerek voltam, hiába próbáltam barátkozni. Két legjobb baràtnöm volt egész idö alatt, az egyikük meghalt, a másik ok nélkül elárult és ki akart dobatni az iskolából. Beteg a szívem, gond van a vesémmel, és pótolhatatlan ásványianyag-hiánnyal küzdök. Mindig tanultam, igyekeztem, aztán megbuktattak az egyetemen (Szlovákia), mert magyar vagyok. 18 éves koromig nem volt kapcsolatom, 17 évesen kétszer próbáltak megeröszakolni, pedig nem vagyok kihívó. Miután az egyetem nem jött össze, kijöttem külföldre a párommal, hogy itt próbáljak meg boldogulni. Nem sikerült. Neki diplomája van, nekem érettségim, egy cégnél kaptunk munkát, ami eddig több pénzt vitt el, mint amit hozott. A párom régebben jómódban élt, még elöttem, de minden megtakarítását elköltötte a volt párjára meg felélte. 15 000Ft az összes pénzünk, mert hiába dolgozunk, a munkáltatónk nem tud fizetni. Szociális albérletben lakunk, egy szobánk van, egyszemélyes ágyunk, nincs mosógép, sütö, TV, és az internet is korlátozott. Nem tudunk munkát találni, hiába segít még a fönöknöm is. A fönököm a héten soron kívül a kezembe adott 2000Ft-t, hogy tusfürdöt és társait tudjak venni. 3 nyelvet tanulok párhuzamosan (a 3 anyanyelvi szintü mellé) munka és háztartás mellett. A párom apróért számítógépeket javít, zenét tanít magánúton, koncertezik egy helyi együttessel, tehát mindenböl pénzt csinál, amihez ért. Emellé egy gazdag baráti pár hamarosan házasodik (a leendö feleség lenéz, mert szegény vagyok), nekik ajándékot kell vinni, meg felkérték a páromat, hogy ingyen biztosítson zenét, baráti alapon. Az én barátaim otthon vannak, csak neten tartjuk a kapcsolatot. Nincs rendes cipöm és a 13-14 éves kori meg a másoktól örökölt (15-20) éves ruháimat hordom. Emellé minden apró dologban peches vagyok.

Igyekszem optimista lenni, apróságok tesznek boldoggá (erröl az egyik barátom tudna mesélni).

Az egyedüli pozitívumom, hogy szép vagyok, de ebböl nem tudok pénzt csinálni. Sokan megnéznek az utcán, cukinak tartanak (15-16 évesnek látszom), a fönöknöm szerint úgy nézek ki, mint egy játékbaba.

Sosem volt még óngyilkossági kísérletem, állítom, gyakran vagyok boldog, de nem hiszik el.

Így lehet valaki boldog?

21l