Ti hisztek abban, hogy minden ember értékes?

Ebben a témában rengeteg nézőpont, látásmód, vélemény van.

Szerintem az az értekés ember, akire sokan gondolnak jó szívvel. Nem feltétlenül azért, mert életeket mentett, vagy akkora tetteket vitt volna véghez. Egyszerű jó ember volt, aki vidámságot csempészett más életében, építette a körülötte lévő emberek apró dolgokkal. Aki tud szeretni, tud emberi módon viselkedni.

Tehát szerintem nem minden ember értékes. Sőt vannak kifejezetten értéktelen emberek is. Akik lopnak, csalnak, hazudnak, rombolják a társadalmat, bántják embertársaikat.

Úgyszintén, aki igénytelen, büdös, bunkó, buta. Esetenként ezek az emberek is szolgálhatnak tanulsággal, például milyen visszataszító mások számára a fürdés hiánya, tehát nem tanácsos kihagyni a fürdést.

Szóval nem lehet minden ember értékes, de mindenkiben lehetnek pluszok, és más számára jó dolgok. De az értékesség kiváltság, bár már egy jó tulajdonsággal könnyen lehet az valaki.

Elég sok érdekes válasz jött a kérdésre.

Mi az érték? Mitől lesz valami értékes?

Az ami számomra hasznos annak értéke van, de lehet te nem tudod használni és így értéktelennek tűnik.

Egy angol mondás jut erről eszembe:

"One man's trash is another man's treasure"

Ami neked szemétnek tűnhet az másnak felbecsülhetetlen kincs. Viszont az érték meghatározása kollektíven történik általában, egy darab nyomtatott papírra azt mondjuk, hogy pénz és elcseréljük szükséges eszközökre.

A pénz mögött ritkább előfordulási aránnyal rendelkező "kavicsok" vannak. Miért lesz értékes valami amiből nem lehet normális fegyvert csinálni, mert túl puha?

Ez az emberi agy és felfogásunk miatt van, szeretünk általánosítani. A tudatalattink igyekszik a dolgokat átfogóbban, egyszerűbben látni és kezelni, hogy könnyebb dolgunk legyen és képesek legyünk hasonló dolgokra gondolkodás nélkül reagálni. Meglátunk egy újfajta veszély forrást, egy állatot aminek fogai vannak és karmai, tudjuk, hogy veszélyt jelenthet ránk, mert ezek a ragadozók jellemzői. Hála az agyunk átfogó, csoportba rendező képességének képesek vagyunk megtalálni a sok hasonló kacatban a számunkra épp szükséges slusszkulcsot ami ahhoz kell, hogy bejussunk dolgozni.

Viszont bármennyire is szép ez a tulajdonság az agyunk hajlamos átesni a ló túloldalára és minden dolgot, embert egyformának látni. Sőt mindenki átlagos vagy ronda és kevés a szép, kívánatos egyed akit hajlandóak lennék párunknak elfogadni. A bőség zavara, a jóból is megárt a sok, válogat, mint tyúk a kendermagban. Az agyunk, tudatalattink is ezt teszi velünk, túl sok emberrel találkozunk nap, mint nap és ezért egyre inkább megnövekednek az elvárásaink, egyre kevesebb ember felel meg nekünk. Felnagyítjuk mások hibáit, hogy kiperegjenek a lehetséges jelöltek közül és értéktelenként szelektálásra kerülnek. Pl. anorexiások sem tudják magukat behatározni, de más anorexiásokat viszont igen is képesek.

Az alkoholtól megszépül, vidámabb hely lesz a világ és mindenki szebbnek is látszódik. Ha elzárkózunk a külvilágtól a gátlásaink elkezdenek feloldódni pl. női rabok akik nem láttak férfit jó ideje, nem olyan válogatósak.

Minden ember egyedi és a tulajdonságai miatt máshogy állja meg a helyét az életben. Van akit kinéztek gyerekkorában és rengeteg gyűlöletet kapott, aminek hatására ő maga is utálni kezdett másokat. Vajon egy más ember képes lett volna túlnőni a gyűlöleten és most egy boldog családos, elismert ember létezne helyettem?

A szenvedés sok mindenre megtanított és máshogy látom a dolgokat, mint régen. Viszont a társadalom szempontjából egy senki vagyok, nincsenek barátaim, nincs munkám, kevés haverom van, nem végzek hasznot a társadalom számára.

Még is értékes embernek tartom magam, mert változtatni akarok és segítek az embereken, de jelenleg kevés vagyok.

Vajon ha valaki más élné az életem akkor ő, hogy állta volna meg a helyét? Ő most egy gyilkos lenne? Egy boldog családapa? Egy hajléktalan?

Vagy ha egy volt osztálytársam nem áll az oldalamra mikor mindenki ellenem fordult mikor olyan gyenge voltam, hogy többször is öngyilkos próbáltam lenni akkor is ugyan az a személy lennék aki most vagyok?

Ha ez a lány nem lett volna ott most egész biztos nem gondolkoznék azon, hogyan adhatnám neki vissza. Ha a pénteki buszsofőr helyett valaki más lett volna akkor lehet karamboloztunk volna. Egy biztos hatással vagyunk egymásra és lehet sok ember életét megmentetted anélkül, hogy valaha is megtudnád. Persze erre lehet azt mondani, hogy sovány vigasz és túl kombinálom a dolgokat(ami igaz szeretek minden lehetséges kimenetelre általában felkészülni).

A minap a buszon egy társaságban arra néztek fel aki rongált, részegen mások testi épségét veszélyeztette.

Ha az érték kollektíven határozódik meg és ilyen emberek határoznák meg akkor az emberiség pusztulása napok alatt bekövetkezne. Az értéket mi magunk határozzuk meg, lehet valaki élete árán védene 1 millió eurót, miközben eljött a világ vége, de ő nem tudott róla, mert kómában volt.

Az érték meghatározása mindig is az egyeden múlott, Trónok harca jut erről eszembe:

Három hatalmasság ül egy szobában: egy király, egy pap és egy gazdag ember. Előttük egy zsoldos áll, mindhárom hatalmasság arra utasítja a zsoldost, hogy végezzen a másik kettővel. Én vagyok a törvény a király akarata szent, én vagyok az istenek szóvivője és a nevükben parancsolok neked, tedd meg és gazdag ember leszel.

Ki marad életben? Ki hal meg?

Értékes ember vagy? Ki szerint vagy az és ki szerint nem vagy az? Ha én azt mondom, hogy az vagy akkor adsz egy magát senkinek tartó ember szavára? És ha életed szerelme mondja azt, hogy te vagy az egyetlen aki igazán számít?

Rajtad múlik az egyénen, hogy minek tartod magad, legalább is így látom.

Egyébként elnézést, hogy túlzásba estem az írással kapcsolatban, nyugodtan lehet lepontozni.

#22 "Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz - a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá."

Miközben olvastam az (igen hasznos) hozzászólásod, egyből ez a Felhőatlasz idézet jutott eszembe.

Szerintem annyira nem kell túl vinni a fonalat..

Tisztában vagyok és ELFOGADOM a képességeimet, továbbá a korlátaimat is egyaránt, nem akarok többet, mint amire képes vagyok, ha van egy adott feladatom, abba a 40% helyett 100-at teszek bele, miközben az is tudom, hogy nem biztos a siker. DE! elfogadom és átérzem a kudarcot ízét is! És akkor is elégedettséget érzek, ha kudarc ér, mert tudom, hogy mindent megtettem a feladatom érdekében.

Na ha ez az érzés megvan, nem fog érdekelni, hogy mások számára értékes vagy -e, mert Te ismered, szereted és elfogadod önmagad.

Persze, ha jót cselekszel, vagy ha olyat teszel, amit a társadalom elismer, javára válik az embereknek, az mindenképpen jó... de ez is csak akkor, ha nem a megfelelni vágyás hajt, és hogy megmutasd te is érsz valamit...

Az a baj, hogy a mai világban nem számítanak az igazi értékeket.. külsőségek alapján ítélnek. A média "tanítja" a fiatalokat főleg, hogy akkor leszel fasza gyerek, ha szép, okos vagy, 3 nyelven beszélj, min 2 diplomád legyen, hogy aztán kimehess külföldre mosogatni, jobb esetben felszolgálni..Értékesnek érzi magát? Vagy amikor a multi 40-50 éves kornál meghúzza a korhatárt, és teljesen mindegy, hogy az "egyszerű szakmájával", vagy a diplomájával jelentkezik. Pont lesz.rja az értékeit!

Gépezetben vagyunk emberek! Kidőlsz, nem bírod, kipöckölnek, jön helyetted az utánpótlás, egy "ügyesebb" "okosabb" "szebb".

Summa Summarum: Tényleg az lenne a legfontosabb, ha az emberek kicsit elkezdenék magukat jobban megismerni, a belső harmóniára törekedni, a családi életet erősíteni (amire szintén a mai embernek alig van ideje). Apró dolgoknak is lehet örülni, nem csak nézni ki a fejünkből, hanem valóban meglátni a körülöttünk lévő csodás dolgokat! Így több elégedett ember lenne és nem foglalkoztatná őket az a kérdés, hogy ki milyen értékes... mert teljesen mindegy, hogy ki mondja, ha az alany nem érzi belül, akkor soha nem fogja elhinni magáról.

Néha én is így érzek. most lehetne mondani, h a túlszaporodás miatt alakult ez ki meg miegymás.

Egyébként teljesen igazad van:néhány olyan dolog van, ami ebben a világban megkülönböztetne: válj elnökké/uralkodóvá, legyen belőled olyan ember amiből kevés van. de ez nem mindig érhető el...

Nem kell minden embernek értékes(=különlegesnek) lennie. Ez a társadalmi berendezkedés pont arra hajaz, hogy legyen néhány tízezer ember, aki kiemelkedik (politikusok, multik/bankok/stb vezetői, hasonlók) a "sima" emberek közül.

Miért van egy embertípusból több millió? Mert több milliárdan vagyunk.