Lányok! Miért csináljátok?
Úristen, mikor szálltok le erről a sztereotípiáról? Unalmas már, nagyon. Nem minden lány ilyen, sőt.
Azt is megmondom, hogy nem csak egy emberi típus van, ahogy belőletek, férfiakból - inkább fiúkból jelen esetben - többféle egyéniségű ember van, úgy nőkből, lányokból is. Én speciel nem vagyok egy hálálkodó, bújós típus, én szeretem piszkálni azt, akit szeretek, de nehezen mondom, mutatom ki azt, hogy mennyire szeretem őt, pedig a világból is kiszaladnék, ha arra kér. Pedig nő vagyok. Mások vagyunk. Én ellennék egy szarkasztikus, bunkó, de! humoros férfival. Attól pedig mindennap nap görcsbe rándulna a gyomrom, ha nem 0 - 24ben, de elég gyakran ölelgetne, puszilgatna, babajgatna a párom. Egyenesen rosszul lennék tőle, sajnálom. Nekem nem ez kell, de ismerek olyant, akinek viszont igen!
Ne általánosítsunk, ne állítsunk ilyen dolgokat. Emberek vagyunk, egyedül a testünk különbözik, de az sem sokban.
Igy formálódott a jellemük a fejlődés során. Mindig azt a szálat ráncigálják ahol több potenciált látnak, vagyis, hogy nagyobb alfa hímnek gondolják aki majd megvédi őket, részben igaz is. Persze az esetek 70% -ban besülnek mert a mai alfa hímek szeretnek a nőkön gyakorolni, meg régen is verték az asszonyokat. Manapság az ideált a nagyobb pofára szabják, nem fontos csak valamiben másabb legyen mint a többi. (persze az mindig a negatívabb tulajdonságok közül kerekedik ki, agresszív stb...)
Én a lányok véleménye alapján bizsergetően jól nézek ki, de már csak azért sem gyalázatosan buta nők közül fogok választani, hanem a jövendőbeli gyermekem megérdemli, hogy egy talán nem olyan csinos, de okos lány mellett végezzem.
Engem amúgy is a tudomány izgat, tudom furán fejlődtem ki, hogy nem használom a testi adottságaimat.
Ha egy srác túl érzelgős, minden kívánságát lesi egy lánynak, az egy idő után frusztráló lehet. Ha túl bunkó, hűvös, és rideg vagy, akkor meg szeretet hiány miatt pattint le.
Találd meg az aranyközéputat ;) És soha ne add fel!^____^
leírom, hogy hogy is volt minden..
2 gétig voltuk Svájcban egy kirándulás félén, és ott ismerkedtem meg vele.. húztuk egymás agyát, viccelődtünk egymással, normálisak voltunk egymással.. hazafelé a buszban a vállamon aludt.. aztán mikor hazajöttünk nem nagyon találkoztunk mert azt mondta hogy nincs ideje.. de cseteltünk elég sűrűn.. minnél többet beszéltem vele, annál többet változtam.. elkezdtem színházba járni, olvasni is megszerettem, a zenei stílusom is megváltozott, vagyis akarattal vagy akaratlanul, de megváltoztam, talán miatta..
rengeteget cseteltünk egymással..
egyszer elmondtam neki hogy tetszik, ő erre azt válaszolta hogy "nem tudom", és folytattuk tovább a beszélgetést mintha semmi nem történt volna, talán még érdekesebb volt mint az előtt.. kb 1-1,5 hónappal később megint elmondtam neki hogy nekem nagyon bejön és megkértem hogy válaszoljon őszintén arra a kérdésre hogy lehet-e köztünk valami..
ő ezt válaszolta:
"Figyelj Robi. Én baromira becsülöm az érzelgésre még hajlamos fiúkat.. és örülök, hogy elmondtad, amit érzel, de nem én vagyok a számodra megfelelő lány, bármennyire is annak tűnhetek.
Sajnálom, hogy én ezt nem tettem meg előbb, és akkor elkerülhettük volna a kínos pillanatokat.
Örülök annak is, hogy “megváltoztattalak”, mivel az olvasás és a színház élvezése nem lesz soha a károdra. És ha így folytatod, megtalálod a neked való lányt, és nem is kell magad sokat törnöd érte."
(megpróbáltam a lényeget leírni)
Akkora kamu vagy mint a ház:DD
Köszönöm az esti mesét, de ezt már unom:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!