Sajnálom magamra a pénzt, beteg vagyok?

Téged os elrontottak a szuleid mint engem

Féreg apámtol egész gyerekkoromban azt halgattam hogy mi mennyibe kerul

Minek csinal az ilyen gyereket...

Sajnos én is a foglya vagyok ennek az egésznek, de saját hibámból, ugyanis minden álmom egy kertes ház, havi 110-et keresek, abból mindig eltudtam rakni 100-at de felnyitották a szemem hogy most éljek míg lehet, elkezdtem kondizni, a kaja kiegészítők legalább 25ezerbe vannak, amit fele felébe csinálunk anyámmal, nem kér pénzt tőlem, de így egyeztem meg vele, hogy ne kelljen olyan sokat költenem az enyémből.

Ruháim középkategóriásak voltak gyerekkoromban, amikor lett saját keresetem, akkor kezdtem drágább ruhákat venni, cipő 30-40e nadrág 10 körül, sima pólók is 5-7e között mozognak mai napig. Ebből nem tudok alább adni.

Nekem is bűntudatom van amikor nem tudok csak havi 70et elrakni, mondván ezzel már kevesebb mint amennyit előre kiszámoltam, ugyanis évi 1.2millió jönne be.

Így is leszek 30 éves mire a házra összekaparok valamennyit, de lehet segítség kellesz hozzá.

22F

Én is mindig olyan voltam, hogy sajnáltam a pénzt kiadni valamire, meg vennék 100 dolgot, de félek hogy megbánnám. Meg olyan sok pénzem sosem volt, és ha vettem is valamit, vagy tönkrement valami sajnáltam hogy ki kell rá adni pénzt. De még egy sörözésnél is tudok úgy lenni, hogy na elment pár ezer forintom egy puccos helyen vizezett fröccsre, aztán csak kijön az egész úgyis.

Nálam mondjuk a váltást valamennyire az egyetem hozta el, ami arról szól hogy add le pótra, menj pótvizsgázni, bukj meg, fizess, fizess, fizess, vegyél jegyzetet, fizess...és úgy éreztem, hogy nem a tudás megszerzésére költök el marhasok pénzt, hanem ez csak úgy elveszik a rendszerben...akkor meg miért pont magamtól sajnáljam?

Ha nagyon erős a rögeszme/fóbia, akkor szerintem jó lenne egy pszichológus. Hidd el, segíteni fog ! Másrészt magadra ne sajnáld a pénzt !

Undorítóak az ilyen szülőnek nem nevezhető egyének, akik megcsinálják a gyereket, majd minimum 20 éves koráig azt vágják folyamatosan a fejéhez, hogy mi mennyibe került, meg hogy milyen sok pénz a gyerek a szülőknek. Az ilyen mi a francért vállal és csinál gyereket?

Én is egy jó pszichológust ajánlok, mert ez már picit beteges, ne haragudj !

Gondolom a szüleid nevelték ezt beléd. Enyhén szólva undorító az ilyen "nevelés". Nem a spórolással van a baj, mert az mindig jól jön, de hogy mindig mindenen a lehető legtöbbet spórolni, mert "bármi történhet", az már nem normális dolog. Ismerősi körömben is van ilyen. Megszületett a gyerekük (22 éve), azóta mindig azt vágták a fejéhez, hogy spórolni kell, mindenen, meg hogy mennyi pénzbe kerül egy gyerek....

Na én teljesen neki adtam igazat, amikor 21 évesen elege lett, összepakolt és elköltözött, a szüleinek meg csak annyit mondott, hogy ha ilyen baromi fontos a pénz, akkor minek vállaltak gyereket? Akkor ha bajuk van forduljanak a pénzhez, és ne hozzá. A szülei köpni nyelni nem tudtak.

Aki ennyire pénzmániás, az ne vállaljon gyereket. Nem tehet semmit a gyerek arról, hogy neki ruha kell, étel, taníttatás, stb. Aki ezekre ennyire sajnálja a pénzt, az vonja meg saját magától, de ne a gyerekét nyomorítsa meg vele.

Szóval kérdező, mindenképpen keress fel egy pszichológust ! Hidd el, segíteni fog, és neked is sokkal könnyebb lesz !