Mit lehet neki mondani ebben a helyzetben? Egy nagyon kedves ismerősöm súlyos, gyógyíthatatlan beteg,1 hete derült ki. Még elég fiatal is ráadásul. Annyira sajnálom őt! Szeretnék neki segíteni. Mit mondjak neki?

Kérdezd meg tőle, hogy tudsz-e segíteni, és ha igen, miben (akár gyógyszerért elmenni, elkísérni az orvoshoz, és várakozni vele a vizsgálatra, ilyesmi). Próbálj természetesen viselkedni, neki jól fog esni, ha látja, hogy mellette állsz.

Egy dolgot NE tegyél semmiképpen: ne állj neki gyászos arccal együttérző szavakat suttogni, és ne kezdj el sírni előtte, mert ahhoz csak neki van joga. Ha akar.

(gondolom, ezt amúgy se tennéd)

Anyukám rákos, ez is most derült ki! Ő nem akar beszélni róla, így nem beszélünk! Illetve amikor kettesben maradunk, sem apukám, sem a párom, sem más nincs ott, akkor próbálom szóba hozni, de óvatosan és a reakcióból tudom, hogy most lehet vagy most nem lehet! Én próbálok hitet, reményt adni neki és olyan szereket, amik vagy segítenek vagy nem, de amikor vele beszélek ezek tuti hatásos szerek amiket azonnal el kell kezdeni szedni és biztos a siker!

Igazából én meglepődtem, hogy mennyire elfogadta, hogy vagy túléli vagy nem! Azt hiszem csak attól fél mi lesz velem nélküle! (Sokat segít nekem: pl.: vigyáz a gyerekeimre ha dolgozom)

így van, ne sajnálkozz rajta, nekem is van egy fiatal haverom aki tulképpen bármikor meghalhat szegény, de ő kifejezetten utálja, ha csakj szóba hozza valaki, egyszer elmondta h addig minden napot, órát kihazsnál, aztán nem érdekli, ennyi volt, de szereti, ha valaki természetesen kezeli és nem pedig mint beteget.

Szóval nem jó az ha naponta sajnélkozol sztem előtte, próbáld meg elfogadni, most feleslegesen jópofizni se kell mert az meg erőltett lesz, hidd el bőven jó, vagyis a legjobb, ha egyszerűen csak pont olyan vagy mint amilyen eddig mert akkor érzi rajtad h természetes vagy vele. ennél jobbat nem tehetnél sztem, gondolhatod nekem s ekönnyő naponta látom őt, de próbálok elfeledkezni róla, azt hiszem sikerül is, és ő ezt értékeli