Normális, hogy a párom ennyire nyafogós? Vagy csak én túlzom el?
3 éve vagyunk együtt. Az utóbbi időben vettem észre, hogy folyamatosan nyafog, szinte semmi se jó neki. Teszem azt, ha melege van, képes percekig hattyú halálát játszani, és ugyanez van,ha nehezebb a válltáskája, és cipelnie kell, arról nem is beszélve, hogy ha véletlen megüti magát....majdnem sír, hogy mennyire fáj neki. Na meg ha sportolni kell...Kész katasztrófa, minimális megerőltetés után már ki van fulladva. Ha ne adj isten lekésünk egy buszt, és a város egyik pontjából a másikba gyalog kell menni (kb 10 perces séta), elkezd hisztizni, hogy de neki fájni fog a lába, meg fáradt. Mintha nem lenne benne kitartás...vagy nem tudom.
Normális dolog ez egy huszonéves férfinál? Én reagálom túl,vagy ez tényleg puhap*cs dolog? Mi okozhatja ezt? Már nagyon elegem van belőle, néha úgy érzem, hogy egy taknyos kölyökkel élek együtt,nem pedig egy férfival... :(
Valószínű nem vagytok egymáshoz illőek, miért kell akkor ezt erőltetni?
Ma már mindenki tököslegény akar lenni, legfőképp nőben is, aztán meg semmi alapja sincs.
Rengeteg hozzá hasonló lány van, hozzá is egy gyengébb jellemű lány lenne való, aki nem férfiként akar viselkedni egy kapcsolatban. Senki se szereti, ha megváltoztatják az alapvető tulajdonságaiban.
Ha meg így vélekedsz a barátodról, hogy puhap.cs...hát nem tudom.
Nem biztos, hogy csak vele van a baj.
Nem oltást kértem senkitől sem, hanem tanácsot. A kérdésem az, hogy mitől lett ilyen, volt e már valaki ilyen helyzetben?? Ha valaki kicsit is empatikus, belegondol a helyzetbe, nem azzal jön először, hogy "hagyd el és keress mást", mert ez NEM ilyen egyszerű.
Az első 2-2,5 évben tök normális volt, férfias volt, csak újabban ilyen p*cs. Mondhatnám, hogy álompasi volt ezelőtt, kedves, figyelmes, férfias, jó humorú és szinte mindenben egyetértettünk - hasonló a világnézetünk, céljaink. Ja meg nyilván a táskát is ő vitte, nem én. :D
Nem akarom elhagyni,csak ha nagyon muszáj, és már nincs megoldás a dologra! Szeretem, és ki akarom deríteni, mi baja, ezért kérnék segítséget... Ő azt mondja, jól érzi magát velem, illetve velem és a kapcsolatunkkal semmi gondja - és ezt el is hiszem neki, mindenben teljesen őszinte szokott lenni, ha gondja van velem, mindig elmondja, megbeszéljük. Azt viszont érzem, és mondja is néha, hogy belesavanyodott a munkájába, céltalannak érzi a dolgot... Ettől válhatott volna ilyenné??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!