Egy férfi soha ne sírjon! Erről a kijelentésről mi a véleményetek?

Amúgy volt olyan is, hogy inkább be se mentem, felhívtam anyámat, hogy a reggeli szalámitól fája hasam, és nem mentem egy hétig a suliba. A mai napig ezt érzem, hogy mikor lesz már vége a kínszenvedésnek (45 perc) és mehetek haza.. A szünetet sem igazán bírom, csak zenével, vagy telefonon játszok, mivel az osztálytársaim leragadtak azon a szinten, hogy mások elnyomásával próbálják magukat erősebbnek mutatni. :)

Amúgy én nem szeretnék senkit sem bántani, soha, elég egy mosoly, abból kiderül, hogy nálad minden rendben, és te győztél, akármit mond. Vagy akkor tudsz igazán győzni, ha elhiteted az "ellenséggel", hogy ő győzött. :)

A lélek bezárására írtam a konfliktuskerülést.

"Nem félek attól, hogy sebezhető vagyok, mert nem vagyok, nincs ami megsérüljön, nem erősnek látszom, hanem az vagyok.": Minden ember sebezhető, mert egyikük se Isten. Így erre azt mondom, hogy egy felvett álca a részedről, magad köré húzott falak, amik könnyen összedőlhetnek.

Mint írod, kiközösítettek és cseszegettek az iskolában. Ilyen nálam is volt, egész addig, amíg vissza nem vágtam nekik. Akkor abbahagyták. Ennek a dolognak is 2 oldala van: az egyik, akik cseszegetnek, a másik, aki hagyja magát. Az emberek viselkedése veled szemben egészen addig nem változik, amíg te nem változtatsz a velük szembeni viselkedéseden. Gondolom ez volt az egyik oka annak, hogy bezáródtál és elfojtod a dolgokat. A gyűlölet számomra azt jelzi, hogy ezt a dolgot még nem zártad le magadban végleg. Ha lezártad volna, nem éreznéd a gyűlöletet.

A sebezhetőség feltárása szerintem nem vereség, hanem emberi mivoltunkat jelzi, mert gyengesége mindenkinek van. Az már más kérdés, hogy nem mindegy, kivel osztod ezt meg. Nyilván egy ellenségednek nem fogod kitálalni. Ugyanakkor neki is ugyanúgy van gyenge pontja.

"A kisgyermek az apját kb Istennek látja, ha sír akkor ez a kép meghal és egy érzékeny embert lát majd, ami szerintem nem jó." - Miért jó az, ha a gyerek Istennek látja az apját? Ha sírhatnéka van az apának és mégsem sír, megjátssza azt, hogy ő kemény ilyen helyzetekben is, holott nem. És ezáltal hazudik úgymond a gyerekének, félrevezeti, a gyerek pedig önkéntelenül is ezeket a mintákat tanulja el. Én sokkal jobban tudok tisztelni egy olyan embert, aki megéli az érzéseit, mint egy olyat, akin látszik, hogy majd megszakad, mégis visszatartja a szenvedését, vagy akár a könnyeit.

"az általuk okozta szenvedés tett ilyenné.": Minden ember a saját életéért felelős, így azt gondolom, hogy a saját döntéseid által tetted saját magadat ilyenné.

Ebből: "a szüleim a mai napig nem tudják, hogy volt ilyen időszakom" és abból, hogy elmondásod szerint nem fordulnál pszichológushoz, nekem az jön le, hogy nemcsak a sírásnak vagy ellene, hanem annak is, hogy beszélj az érzéseidről. Nem felszínes beszélgetést értek ez alatt. Ez is tulajdonképpen elnyomás. És vezethet bárminemű függőséghez, ami menekvés a realitás és érzések elől.

Kérdező, én meg őszintén, és teljes meggyőződéssel mondom:

Gyenge vagy.

Gyenge vagy, mert nem mersz szembenézni az érzéseiddel, érzelmeiddel. Gyenge vagy, mert a probléma elől inkább menekülsz, minthogy megoldanád azt, és kijelented, hogy szerinted ez a normális. Gyenge vagy, mert az érzéseidet, érzelmeidet teljes egészében elnyomod, leszorítod, beszélni sem vagy hajlandó róla. Hiába mondod, hogy te erős vagy, nem vagy az. Kicsi sem. Csak falakat építettél magad köré, de az könnyen össze is omolhat. Hidd el, ennek hosszú távon baromira rossz vége lesz, ha elfojtod az érzéseidet, és inkább magadban, csendben őrlődsz. Így a magadból ki nem adott feszültség a belső szerveidet támadja meg, és akármilyen súlyos belsőszervi problémád is lehet. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen állapot nagyon könnyen függőséghez vezet valamilyen szerhez. (alkohol, cigaretta, drog, stb)

Az apáról való képed is helytelen. Miért jobb az, hogy egy apa megjátssza magát a gyereke előtt, hazudik neki, csak azért, hogy a gyerek lássa, hogy "erős"? Egy gyerek nem hülye, és ugyanúgy egy felnőtt ember is látja, ha valaki nem adja ki magából a bánatát, csak őrlődik, és felemészti magát lelkileg. Én sokkal jobban tisztelek egy olyan embert, aki bármilyen körülmények között fel meri vállalni az érzéseit, mint aki fapofával hidegen reagál mindenre, mondván ő "erős".

A gyásznál is ugyanez van. Nem az az erős, aki nem sír. Hanem az, aki kiadja magából az érzelmeit, és képes túljutni a fájdalmon. Az érzelem és fájdalom mély elfojtása amellett, hogy érzéketlenség, baromi egészségtelen is. De hát te tudod.

Engem is végig csúfoltak általános iskola 8. osztályáig, mégsem törtem meg. Lehet, hogy akkor zárkózottabb voltam, de mára ez teljesen elmúlt, és hálát adok az Istennek, hogy én nem öltem meg magamban az érzéseket, érzelmeket. Ezzel te csak azt érted el, hogy egy hideg, érzékek nélküli, bezárt, és boldogtalan ember lettél.

Kérdezem én: megérte?