Amikor elhallgatunk valamit az hazugságnak számít?

Szerintem,ha valamit elhallgatsz,az nem számit hazugságnak. Hisz mi is a hazugág?? Egy olyan tény,ami nem valos tényeken alapul,,tehát az hogy én hallgatok valamiről,az nem minősül hazugságnak,míg rá nem kérdeznek :)

Az őszinteség? ....hát ritkaság manapság,sajnos olyan világban élünk,ahol gyakran hazudni ,,kötelező,, akár a munkahelyeden,akár a hétköznapi életben.Csak tudni kell mekkora a sulya a szavaidnak,mekkora bajt okozol a hazug szavakkal ,kinek ártasz .Én mindig azt mondom:Igazat vagy inkább semmit ne mondjon valaki,,de semmi esetre ne hazudjon.Mindenki füllent persze,olyan ember nincs,aki még nem hazudott,nem füllentett :) én többnyire elviccelem a kinos kérdést,igy nem kell hazudnom :))))

A hallgatás nem hazugság. A hazugság az hamis tény állítása. Aki nem beszél, az nem állít semmit.

Én úgy szoktam hazudni, hogy az igazságot félreérthetően fogalmazom meg. Vagy olyan részleteket közlök csak, ami alapján a másik nem a valós helyzetre következtet, hanem arra, amire én akarom. Tehát a másik önmagától jusson a számomra kedvező hamis hitre az én igaz információim alapján.

Nem, hanem elhallgatásnak számít. Általában, ha valaki nem akar hazudni, akkor választhatja ezt az utat is, hogy nem mondja el az igazságot, hanem hallgat. De létezhet egyéb formája is pl. ellhallgatja, mert titkolni szeretné azt, amiről nem beszél, de ha rákérdez valaki, akkor őszintén válaszolhat rá.

Dolgozathoz ötlet: találj ki egy történetet (vagy lehet valós saját történet is vagy csak írd egyes szám első személyben valaki más valós történetét) és írd le a végkimenetel szempontjából két vagy többféleképpen pl.: a főszereplő egyszer őszinte, egyszer hazudik és egyszer csak ellhallgatja az igazságot...3 teljesen máshova kilukadó történeted lesz más következményekkel...nem tudom ez magyar házi-e, de így kipróbálhatod a különboző stílusaidat az egyik lehet vidám kimenetelű, a másik komoly a harmadik tragikus.

Jókat mosolyogtam az előző hozzászólásokon. :)

Odáig igaz, hogy az elhallgatás az nem hazugság, mert a hazugság fogalmán az értjük, hogy valaminek állítunk, ami nem fedi a valóságot. Ebből logikusan következik, hogy ha nem állítunk semmit, akkor nem is hazudunk.

Azon mosolyogtam, hogy a nők ezzel hogy tudnak játszani. Pl. el tudják vetni az igazság morzsáit (úgy mondanak el valamit, hogy nem hazudnak, de a másik fél mégis hamis következtetéseket vonjon le belőle). Tehát félrevezetik a másik felet, de a saját lelkiismeretük tiszta marad, mert nem hazudtak. Ez tipikus női viselkedés.

A másik az elhallgatás. Ott is ugyanez van. Valaki nem mond el valamit, mert tudja, hogy azt a másik fél nem szeretné hallani/vagy elkerülhetetlenül hazudnia kéne, és inkább magát menti, mint hogy megtegye azt az előzékenységet a másik féllel szemben (és tiszteletet), hogy igazat mond neki, még ha az igazság fájdalmas vagy magára nézve negatívan feltüntető is lehet.

Nekem az a válaszom a kérdésre, hogy habár nem hazugság a két eset, amit leírtam, mégis egyenrangúak a hazugsággal. Ugyanis az igazmondásnak nem csak a hazugság az ellentéte, hanem a félrevezetés és az elhallgatás is. Mindhárom dolog önzőségből fakad, és a másik fél becsapása a célja. Ezért attól, hogy nem nevezhetjük őket "hazugságnak", a félrevezetés és elhallgatás is ugyanolyan rossz dolgok, mint a hazugság.

Persze ez az én véleményem, ettől függetlenül más gondolhatja másképp is. Én mindenesetre ugyanúgy meg szoktam sértődni, ha félrevezetnek, elhallgatnak előlem valamit vagy hazudnak nekem.

Ez igaz, viszont ez nem azt jelenti, hogy akkor is hallgassunk, amikor beszélnünk kéne, de mégsem beszélünk, mert az lehet, hogy minket hozna kellemetlen helyzetbe.

Pl. lehet, hogy a másik félnek jót tenne, ha beszélnénk, de mi mégsem beszélünk, mert akkor kiderülne rólunk valami csúnya dolog. Ilyen esetben a hallgatás nem bölcs dolog, hanem csúnya, önző dolog.

És van olyan eset is, amikor azért nem mondunk el valakinek valamit, hogy azzal kíméljük. Na ez a legocsmányabb dolgok egyike, nálam ez az egyik, ami miatt a legjobban, nagyon komolyan meg tudok haragudni.

Amit Buddháról írtál, az igazából nem is a kérdéshez kapcsolódik. Mert valamiről bölcsen hallgatni és valamit elhallgatni más elől az két különböző dolog.

"Azon mosolyogtam, hogy a nők ezzel hogy tudnak játszani. Pl. el tudják vetni az igazság morzsáit (úgy mondanak el valamit, hogy nem hazudnak, de a másik fél mégis hamis következtetéseket vonjon le belőle). Tehát félrevezetik a másik felet, de a saját lelkiismeretük tiszta marad, mert nem hazudtak. Ez tipikus női viselkedés."

A második válaszolóként állítom, hogy nem csak nőkre jellemző az ilyen hazugság.:D