Lehet-e boldog az, aki nagyon okos?

Érdekes mert épp ma néztem be ide , hogy egyáltalán létezik-e ilyen kérdés....mert én is épp ezt szerettem volna kérdezni....És látom még friss is ez.

Szerintem nagyon nehéz...pontosabban minél többet ért/tud az ember annál nehezebb.

Bizony vigyázni kell avval, hogy nehogy túlllépjen az ember egy "határt".....

szerintem hülyén hangzik a kérdés, a "boldog" és "okos" fogalma abban tér el egymástól, hogy az egyik az agyban van, a másik a szivben:P..

amúgy eme kérdésnek a megszületéséért is egy "okos" ember felelős? aki nem tudja eldönteni, hogy boldog-e?

jó, boldog nem lehet ettől, de pl. kevésbé szenvedhet azzal, hogy eltud elkerül problémákat, ennyi.

Én inkább intelligensnek tartom magam, mintsem okosnak. Mit értünk nagyon okos alatt? A zsenit? Kisujjból kirázza a matekpéldákat az egyetemen? De eközben meg nincs normális viselkedéskultúrája, és nem jók a szociális képességei?

Vagy aki átlagos vagy kicsit azon felüli, de közben nagyon jól megérteti magát az emberekkel, és sokan szeretik?

Azért ezt jó lenne tisztázni. De vegyük az utóbbit. Én is ilyennek tartom magam. Szívesen vannak velem az emberek, mert normálisnak tartanak. De van egy szint, amit nagyon ritkán tudok átlépni. A haver/ismerős kategóriából kitörés. Amikor már egy bensőségesebb kapcsolat alakul ki. És itt jön a sok lelki buktató. Ő is annyira tart engem, mint én őt? Ő is megtenné ezt értem? Ő is ennyire odafigyel rám, mint én ő rá? Stb, stb, stb.

Ezek általában lehet, hogy csak felesleges rágódások, de éppen az intelligencia okozza. Az ember fel tudja mérni, hogy az a bizony ember mennyit ad neki, és ha mit veszíthet, ha megromlana a kapcsolat, így mindig a legjobbra törekszik. Például szerintem egy igénytelenebb, szegényesebb érzelmi világgal rendelkező emberben ezek nem merülnek fel komolyan. Igen, boldogak a lelki szegények, mert őket bizony nem gyötrik ilyen kétségek.

Egy intelligensebb embernek sokkal többet kell tennie a boldogságáért, viszont sokkal minőségibb is lesz, ha sikerül, mint egy lelkileg szegény emberé. De azért számomra talány, hogy tényleg sikerülhet-e megtalálni? Nem részlegesen, hanem úgy, hogy minden fontos összetevő meg legyen, ami szükséges.

Szerelem, gyerek, ház, pénz, olyan munkahely, ahol szívesen dolgozik.

Azt hiszem a szerelem hiányát nem kell indokolni. A gyerekre mindenki vágyik egy idő után. Ház, pénz: ha van egy családod, és nincs elég pénzed, akkor mindig lelkiismeret-furdalásod lesz, hogy nem tudod őket rendesen eltartani, mindent megadni nekik. Munkahely: ha számodra nem megfelelő helyen dolgozol, akkor az is borzasztóan rossz lesz.

Aztán apróbb dolgok is fájhatnak. Mondjuk a szüleid korán meghaltak, aztán az esetleges pénztelenségből fakadó kisebb dolgok, stb.

Szerintem mindig lesz egy olyan nagy dolog, ami hiányozni fog, de nem azért mert örökké elégedetlen az ember, hanem mert intelligenciája miatt szüksége van rá.