Ha valaki azt mondja magáról, hogy ő különc, miért kell támadni?
Nekem is volt már pár ilyen kérdésem, két okból. Egyrészt hátha kialakul egy tartós levelezés valakivel, másrészt hátha ír valaki hasonló cipőben járó, hogyan oldotta meg ő a helyzetét.
Mások ilyen kérdéseit is láttam.
Miért kell rögtön azt feltételezni, hogy a kérdező különbnek, jobbnak tartja magát? Mikor roh@dtul nem biztos, hogy így van, sőt! Lehet, hogy sokkal kevesebbnek tartja magát.
Ha pedig a többi emberre negatívumot is mond... lehet, hogy valóban ilyenek az ő szemében a többiek! És pont, hogy feltételezi a kérdező, hogy téved, rosszul látja és ezért cáfolatot vár!
Nomeg ha tényleg pár dologban valakit / valakiket kevesebbnek lát is, más dologban pedig épp, hogy felnéz rájuk... Csak azért nem azt írja le, mert nem arról szól a kérdés.
Úgy érzem, nem lehet egy, amúgy erre való, névtelen oldalon őszintén kérdést feltenni...
Ha valaki kiírja, hogy miért negatívum a "stréberség", akkor rögtön feltételezik, hogy ő különbnek érzi magát, amiért sokat tanul.
Ha valaki kérdezi, hogy van-e itt még, aki nem jár disco-ba, akkor rögtön feltételezik, hogy különbnek érzi magát, mert nem jár disco-ba.
Meg jönnek a további támadások, hogy nem is más, csak különlegesnek hiszi magát.
Nincs fogalmatok, mit él át, aki vagy nem tud alkalmazkodni, hasonulni, a tömeggel tartani, vagy akar is meg nem is, és akár évek óta ott tart, hogy nem tud dönteni! És egyik nap úgy kel, hogy neki a jelen élete jó és bízik benne, hogy így is lesz baráti köre/párja, másik nap pedig úgy kel, hogy MEG KELL VÁLTOZNIA, vagy "forever alone".
Nem bennünk, furának titulált, lenézett, kiközösített emberekben van előítélet, hanem sok más emberben... Legalábbis sok más emberben több, mint bennünk.
válasza:Mert sokszor valóban az van mögötte, amit feltételeznek. Nem értek egyet a támadással, de tényleg marha unalmas, amikor naponta kiírja egy kamasz lány, hogy ő mennyire különleges (olyan hobbival, amit minden második lány csinál), meg őt nem értik meg stb.
És az is tény, hogy sokan azért panaszkodnak, hogy maga köré csődítse azokat, akik vele értenek egyet, hogy ezzel megerősítést kapjon. Pl. pár napja egy lány elpanaszolta, hogy cikizik a zenei ízlése miatt (ő rocker, mindenki más Bieber-rajongó). No, nem kellett sok, jött a sok rocker, aki egymásra licitálva szapulta az osztálytársakat a kérdező nagy örömére. Szerintem ez már visszataszító volt.
És az is tény, hogy nem sok, hanem szinte minden ember meg van győződve arról, hogy ő különc.
Hát azért ez nem olyan egyértelmű.
Az én esetemben alap világnézeti dolgokról van szó, illetve vannak "más a zenei ízlésem" szintű dolgok is, de olyan sok, hogy az emberi élet minden területére kiterjed.
Nálam pl az a helyzet, hogy sok jó haver, sőt barát gondol úgy dolgokat, hogy én azzal abszolút nem tudok egyetérteni, nem tudnék és nem akarnék úgy élni, és semmi jót nem látok abban a felfogásban. SŐT! A felfogást magát elítélem.
Az ember maga mégis barát. Igyekszem kerülni vele a témát és igyekszem nem győzködni, tudom, hogy ő ugyanazon a véleményen van, mint én. Tehát ő úgy nem tudna élni, ahogy én, és ő azt a nézetet ítéli el, amit én képviselek.
Mégis, mondom, emberileg elfogadjuk egymást és elvagyunk.
Ezek után itt gyk-n megkapom, hogy előítéletes vagyok, lenézek mindenkit és fölé helyezem magam mindenkinek?!?!
válasza: válasza:El tudom képzelni a lepontozást :D :D
Megértelek!
válasza: válasza:Előre leszögezném, hogy az ilyen támadásokat, trollkodó, agresszív, minimális infó alapján ítélkező személyeket nem szeretem.
Ugyanakkor a "különc" szó önmagában, rendesen kifejtett kontextus nélkül nehezen értelmezhető és szerintem erősen túlhasznált.
Szerintem szerencsésebb lenne leírni milyen az a bizonyos világnézeted, érdeklődésed, melyik az a személyiségtípusod, stb, ami elég jelentősen eltér a környezetedtől, ahelyett, hogy pusztán azt említed meg, hogy eltérsz. Erre már sokkal tartalmasabban lehet reagálni, tanácsot adni, sőt, támpontot adna a "hozzád hasonlóan eltérő" személyeknek, hogy rád találjanak.
Szerintem nagyon sokan voltunk már olyan helyzetben, hogy egy csoportban kívülállók voltunk, vagy annak éreztük magunkat (osztályközösség, haveri kör, munkatársak, családi környezet). Ugyanakkor ez a tény önmagában nem hoz közelebb "minket" egymáshoz.
Hogy egy felszínes példát hozzak (zenei ízlés):
A Bieber rajongó kislányok osztályában valóban különcnek fogja érezni magát az a leányzó is, aki Cannibal Corpse-ot hallgat, az is, aki Wagner munkásságáért rajong és az is, aki Gabba-őrült. Ugyanakkor ez a három különc nem feltétlenül lesznek legeslegjobb barátosnők (zenei alapon, azaz a különcségük okán legalább is). :)
válasza:7, köszönöm a választ.
Nálam az a gond, hogy sok kérdésem volt már. Én úgy vagyok vele, hogy ha van egy ilyen oldal, igenis kihasználom a lehetőséget, élek az alkalommal. De a haverjaim felismerhetnek, és ők lehet, hogy máshogy gondolkoznak erről... tehát lehet, hogy szerintük pedig gáz, hogy sokszor kiírom.
A névtelenségemet úgy tudom rendesen fenntartani, ha rébuszokban beszélek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!