Miért kell mindenkinek a luxus?

De utálom ezt a "kétkezi munka az igazi munka" dumát.

Egyrészt, ahogy mondtam, az emberek 90%-a nem ok nélkül van ott ahol, dolgoztam én együtt diákmunkásként gyárban is emberekkel, hát az egész bagázst ott b..sztam volna ki és akkor amikor tudom. Olyan munkakerülés ment, és az első amit megtanítottak, ha bármi megáll, fogd a másikra.

Az a baj, hogy az előző rendszerben az emberek segge alá volt tolva a munka, akkor se dolgoztak jobban, csak ültek a seggükön, mert abból is megéltek. És akárhogy nézzük azért a "köcsög gazdag" embereknek van pénze megcsinálni egy vállalkozást, vagy adni a tőkét, hogy a másik 10-nek egyáltalán munkája legyen.

A diploma vitánál is ezt utálom, hogy általánosítanak. Nincs olyan hogy A diploma, van ezer féle, egyik hasznosabb, másik nem, mindenki maga dönti el, melyiket csinálja. És sajnos ilyen szempontból oda-vissza megy az adok-kapok, a diplomás leszólja a melóst, főleg az a diplomás akinek arra elég a papírja hogy kitörölje vele, de azért a munkásokat sem kell félteni, ők is ott istenítik magukat ahol tudják, hogy ők mekkora dolgozó emberek...de itt is annak a rétegnek jár legjobban a szája, akik anno lusták voltak tanulni, és előbbre volt a bulizás...

Miért nem magyarázol? Talán mert nincs mit? Talán mert ennyi volt az összes gondolatod? Azt hiszed, megnyersz egy vitát, ha azt játszod, te vagy az okosabb, és "inkább nem vitatkozol".

Csak az jön le, hogy megvédeni sem tudod, amit mondasz.

Miért van benned ennyi düh azok iránt, akik a drágábbat akarják? Mivel mást nem mondasz, a legnyilvánvalóbb válasz az, hogy irigy vagy.

Nem olvastam el az előző írásokat, de látom már veszekedésbe fajult. :D

Először is tisztázzuk, hogy senkit nem nézek le, de kritizálni fogok.

Egyik barátnőmről fogok írni, akit csodálok. Csodálok a tudásáért, a rámenősségéért, a céltudatosságáért, a határozottságáért és a bátorságáért. 16 éves sem volt, amikor külföldre ment egy ösztöndíjjal nyelvet tanulni, szülők, család nélkül. Sosem volt előtte abban az országban. Megtanulta az adott ország nyelvét 1 év alatt anyanyelvi szinten, illetve hozzá még másik 2 nyelvet. Összesen ma, 23 évesen, 7 nyelven beszél. 8 (!) éves kora óta pénzt keres. Saját magának vette az első számítógépét, még akkor, amikor elég kevés embernek volt csak. A suliban is kihasználta a nyelvtudásait, fogalmazásokat, esszéket írt magyarul is, de főleg az idegen nyelveken, pénzért. 19 évesen a havi bevétele az édesapja fizetésének kb. a tízszerese volt. 2 egyetemen tanul párhuzamosan, 2 munkahelyen dolgozik, ezen kívül még mindig ír pénzért sulisoknak, de a fizikai munkától sem riad vissza. Nyáron mindig a szülei vállalkozásában segít, amikor csak tud. Hogy mit gondolnak róla az emberek? Azt, hogy egy idióta. Pedig valójában egy zseniális elme. Egyáltalán nem úgy él, mint a "normális" emberek. Utazgat, nem mindennapi hobbijai vannak, nem mindennapi barátai és rengeteget poénkodik, nevet. Nagyon kellemes társaság és egy nagyszerű ember. Egyszerűen szabad. Azt csinál mindig, amit akar, amit jónak lát és nem azt, amit mások elvárnak tőle és pont nem érdekli, hogy erről ki és mit gondol. Egy másik ismerősöm megkérdezte, hogy mit jelent számára a luxus? Ő visszakérdezett, hogy milyen luxusra gondol? Ami megvásárolható, vagy ami nem? Mindkettő. A megvásárolhatóra azt mondta, hogy a kényelme és a nyugalma. A nem megvásárolhatóra azt mondta, hogy ami hiányzik valakinek, az a luxus. Ő mindent megvehet magának és amire szüksége van, abból a legjobbat, legminőségesebbet veszi. A környezete nem tud elmenni igazán rajta, mert pl. nincs kocsija (később szeretne egy sportkocsit, most még nincs rá szüksége), szívesen jár gyalog, lazán öltözik (márkás ruhái vannak, de ezt nem látja senki), saját stílusa van minden téren. Amit elért, nem úgy érte el, hogy lébecelt folyton, hanem dolgozott saját magán, fejlesztette a tudását, stb. Ezen kívül valamelyik nap arra panaszkodott, hogy az egyik legjobb barátnőjével nem tud már több, mint fél éve (!) összehozni egy találkát, mert annyira be van táblázva az ideje, hogy sehogyan sem tudja beszúrni. Melyik gyári munkásnak van még ilyen problémája? Ti mennyit tanultatok? Milyen áldozatot hoztatok esetleg azért, hogy sikeresek legyetek? Ezen nem árt elgondolkozni.