Mindenkinek volt már a környezetemben hosszabb kapcsolata, csak nekem nem?

Mindenkinek volt már barátja,barátnője , de ez engem nem zavar ... Voltam/szoktam együtt lenni nővel, de így nem tudom/tudnám elképzelni az életem, egyszer volt egy lány aki nagyon megtetszett(de ott bepánikoltam és hagytam utána az egészet), akikkel szoktam lenni nem tetszenek egyébként.

Szerintem a szerelem az embernek lelkileg/testileg(akár?) egy eléggé kényes pont ami könnyen a hátrányára is válhat az életben. Nem utolsó sorban szerintem (az én elborult ízlésvilágomhoz mérten, vagy ferde hajlam, vagy értsétek,úgy ahogy nektek tetszik) béna az egész dolog.

Azt mutatja, hogy gyenge az ember, és így könnyen sebezhető valami módon. Hogy miért érzem így? Nem tudom.

De nekem ez nem is hiányzik. Úgy gondolom , hogy az az ember aki szerelmes gyenge. És komolyan rosszul vagyok attól (nem azért mert én nem vagyok szerelmes) , amikor látom , hogy valamelyik ismerősöm képet rak ki , arról, hogy a kedvesével van valahol/voltak valahol, és üzenetben írják egymásnak , hogy puszi, szeretlek.

Na mi a vélemény, jön valami szitkozódás vagy egyéb, hogy mekkora "paraszt" vagyok?

21/f