Miért van ennyi selejtes ember manapság?

Egyszerűen annyi az oka, hogy régen a gyengék csecsemő- vagy kisgyermekkorban meghaltak.

A betegségek jó részét pedig még nem ismerték, ezért nem tudták diagnosztizálni. Rámondták, hogy rontást kapott.

Ezt kérdezik rólad is az általad "selejtes"-eknek tituláltak!

.

Diliházban az ápolt:

- Főorvos ór! Ha mi lennénk többen, akkor az lenne a természetes és maga lenne az én helyemben!

Ezen már én is gondolkodtam. A válaszom a félelem.

Minden információs csatornán megy a megfélemlítés. Az influenza szövődményeitől, a ráktól, a megfázástól amitől nyilván rákos leszel, az allergiától amitől asztmád lesz, stb. stb.

Én nem szedek semmire gyógyszert, és soha nem adattam be influenza ellen oltóanyagot se magamnak, se a gyerekeimnek. A gyerekek is kb 1x kapnak antibiotikumot évente, vagy van olyan év amikor nem is kell. Egyre ritkább. Mondjuk én nem viszem őket orvoshoz köhögéssel, hanem teákkal stb jól bevált házi praktikákkal kúrálom őket de a lényeg, hogy az immunrendszerüket hagyom dolgozni.

Orvoshoz akkor kerülnek, ha már harmadik napja lázasak. Na ez az amit sokan nem várnak ki. A láz jó, ha kordába van tartva, azaz 38.2 fölé nem engedjük. Ezt hűtéssel, ha azzal nem megy akkor lázcsillapítóval szinten leh

Ja, régen 10 gyereket csináltak az emberek, amiből a fele meghalt kiskorában, a középkorban meg nagy részük örült ha eléri a Krisztusi kort.

Egyrészt, van valami abban, hogy gyógyszerekkel tömjük magunkat, másrészt, inkább kapjak védőoltást minthogy hetekig ágyban feküdjek. Arról nem is beszélve hogy a szövődményei rosszabbul is elsülhetnek.

"Asztmás, tej-liszt érzékeny, klausztrofóbiás és fél a pókoktól/bogaraktól."...ezek egyike sem mai betegség...

"Valakinek megfájdul a feje már egyből veszi be a fájdalomcsillapítót..."...hát jó hogy, nem azt mondom hogy első kis fájdalomra máris be kell venni, de minek kínozzuk magunkat feleslegesen? Főleg hogy felnőtt ember, vagy egyetemista, nem mondhatja azt hogy bocs, ma nincs kedvem dolgozni, mert fáj a fejem.

Tény hogy nem kell mindig minden apróságra gyógyszert szedni, és lehet erősíteni az immunrendszerünket is, de azért ne hasonlítsunk már mindent össze a "régi korral", mikor manapság lehet hogy évente fázol meg, de max pár napig fekszel ágyban és jól vagy, míg mondjuk "régen" ha egyszer úgy istenesen megbetegedtél, akkor az elvitt magával.

Én sose szedtem "gyógyszereket" így nem is voltam beteg.

Lázas legutóljára kb 10 éves koromban voltam,de már nem emlékszem pontosan.Most vagyok 19.

Az antibioetikumot meg aki elkezdi,annak annyi...minden évben ahogy bejön a hideg megbetegedik majd,mert egyedül nem képes legyőzni már egy sima megfázást sem.

Az állatok pedig azért egészségesebbek,mert ott még megy "csak a legerősebb marad életben" dolog,így aki gyenge az nem létezik konkrétan.Nálunk pedig a genetikai hulladékok is tovább szaporodnak,lehet ezért van annyi selejtes ember.

Az is durva volt amikor beköszöntött a tél,és mentem pestre vonattal.Minden második emberen 5 réteg ruha,tüsszögtek,meg 5 percenként fújták az orrukat... :D

Tényleg elég nevetséges az egész.

attól mert fél a pókoktól, kígyóktól nem selejtes!

az meg h hamarabb betegek lesznek az az immunrendszerük gyengeségét jelentheti..

arról h milyen betegsége van az sem azt jelenti h selejtes!

ezekszerint aki beteg mind selejt? -.-

EZ EGY NAGYON SOK ÖSSZETEVŐS kérdés, nem lehet ennyire leegyszerűsíteni.

Régen, tényleg egyáltalán azt se tudták, mi mi, és ahogy írta valaki, "elvitte a rontás" és hasonló halálokok voltak 30-40 évesen.

Másrészt az is igaz, hogy a mai bizonyos szemszögből nézve fejlettnek mondott világban, rengeteg olyan ártalom van, ami régen nem volt, és nem is olyan nagy csoda, amit leírtál jelenségként. De itt is ketté bontanám a pszichés és a fizikális zavarokat, még akkor, is, ha ezek közt persze sokszor igen szoros összefüggés van. De ha nézünk egy "tisztán pszichés" zavart, mondjuk egy pánikrohamot, egy szorongást, nos ezekre is azt tudom csak mondani, hogy a modern társadalom termeli ki magából a jelenséget, sajnos, egy szükségszerű velejárója. Régen kb ismeretlen volt a stressz, na aztán hasonlítsd össze egy mai modern ember életét, hogy naponta mit él át csak a fennmaradásért. A kölcsönhatások és a határterületek mindig is az egyik kedvenc témám volt, mert kapásból a stressz is egy olyan dolog, hogy már régóta ismert az az eredmény, hogy stressz-lökések hatására a mellévesekéreg hormonjai megborulnak, ill. végletesebb esetekben sorvadásnak is indulhatnak, ami pedig pont az immunrendszer fő alkotóelemeit termeli. Úgyhogy bizony szoros az összefüggés psziché és test között, de természetesen ez se mindig igaz, és ettől még léteznek "tisztán" fizikális megbetegedések, na de ne viccelj, ha tudnánk mindennek az okát, akkor pont nem léteznének (most ismét egy újabb szál persze h igazából pont nagyon is érdeke a gyógyszercégnek fenntartani a betegségeket, ezen a területen hatalmas viták vannak, hagyjuk is).

Ez igaz fokozottan a pszichiátriai kórképek esetén, de az egyéb indikációkra célzott gyógyszerek világát se kell félteni.

Aztán az is egy nagy igazság, hogy "mert a természet törvénye régen jobban érvényesült". Na igen, abszolút így van, régen nem volt koraszülött-rohamkocsi, nem volt elérhető szakorvos, stb, egy vagon modernkori vívmány, amelyekkel tehát életben tartják azokat az egyedeket is, akik egyébként a természetben életképtelenek lennének. Mondjak egy jó példát? Ismerek egy nagy kecske-tenyészetet, és sok ellést láttam már. Tudod mit csinál az anyakecske, ha pl születik 2 borja? Ösztönből érzi, hogy melyik az erősebb, melyik az életképesebb, és csak azt kezdi el nyalogatni, csak azzal kezd el foglalkozni, a gyengébbet pedig félre löki, le se tisztítja, és hagyja meghalni, hiába lélegzik ott elesetten. Aztán itt jön a képbe az ember, hogy a gazda fogja, és gyorsan beszalad vele a kis kecskeinkubátorba, és mégis sikerül megmenteni azt a kis egyedet is, amelyik garantáltan halálra volt ítélve, ha pl éppen nem lett volna ott elléskor és nem vette volna észre. Így aztán a gyengébb (életképtelenebb?) is nagy kecske lesz, igen ám, de a csorda ezt örökre érzi is, és úgy is viszonyulnak hozzá. ha megfigyeltél állatcsordát, bizony kegyetlen világ, ugyanis amint az egyik gyengébb, a többi rögtön elkezdi csesztetni. Na nem kell messze menni, gondoljunk csak kicsit bele, az ember ugyanezt teszi, csak alattomosabban (fúrás, lekicsinylés, csúfolódás, megszégyenítés stb formájában, csak mert szal az illetővel lehet).

Tehát láthatod, nagyon sok tényező közrejátszik itt, még akkor is nehéz lenne megmondani a tutit, ha legalább üzleti érdekek nem játszanának szerepet az egészségünkben, na de ez pl kapásból egy kiiktathatatlan elem.