Utálom a szilveszteri hülye robbangatásokat! Hova menjek hogy ne halljam?

Tolerancia? Fenét! Kényszer! Nem tudsz mit tenni ha zavar. És igen, mindehova oda irtam a nyálas dumámat, és oda is, ahol nem olvastad/olvastátok. Igen, szeretem az állatokat, és ezt fel is merem vállalni a mai világban is, ahol mindenkit lenéznek, aki az állatok jogaiért mer egy szót szólni. Ma már nem divat. Legalábbis itt magyarországon, mert ugye a nyugati országokban sokkal fejlettebb az állattartás, az állatokkal való bánásmód. Vagy Amerika egyes részein, ahol a rendőr simán a nyakára lép egy állatkínzónak is.

És igen, nagyon sajnálom az állatokat ilyenkor. Nem csak az a baj, hogy fél. Hanem az, hogy elmenekül, mert itt ugye nem az a "módi", hogy gondolunk rájuk ilyenkor. És elpusztul az utcán. Ezért nem éri meg az az 1-2 nap durrogtatás sem. Nem ér annyit, mint egyetlen állat élete. Sok embert nem kedvelek. De teljesen biztos vagyok benne, hogy nem csak én vagyok így! Akárki akármit mond. Főleg azok sz@arnak az emberekre, akik azt hangoztatják, hogy az ember előrébb való. Sokkal toleránsabb az emberrel egy olyan ember, aki az állatokkal is az. Az egyikből következik a másik.

Az előző bejegyzésemért elnézést kérek. Mérgemben irtam. Láttam megrémült macskát, és hallottam nyüszítő kutyát.

Nem értem egyébként. Miért kell lenézni azokat, akik az állatok jogaiért harcol, vagy védelmezi őket? Ők ezt nem tudják megtenni.

És mielőtt valaki még leszólna az állatszeretetem miatt, közlöm, hogy NEM ÉRDEKEL! Hogy gyeremekekkel foglalkozom, hogy két alapítványnak (éhező gyerekek, beteg gyerekek) adományozok rendszeresen, és nem vagyok rest átkisérni vak, idős betegeket sem a zebrán, vagy átadni a helyem a villamoson.

Csak azért irtam le mindezt, mert én ilyen vagyok. Ezt a viselkedést tartom helyesnek. És úgy gondolom, ha mindenki csak egy picit foglalkozna a másikkal, nem lennének olyan emberek, mint egyesek..

Mégegyszer átolvastam, amit irtam. És azon gondolkoztam, hogy kitörlöm, és zárom a kis piros "X"-el az oldalt, mert hirtelen rámtört az a "semmi értelme" érzés. De mint látjátok meggondoltam magam. Hátha.

Azt is elárulom, ha egyszer olyan szerencsés lennék, hogy nyernék a lottón, eslő köben az egész család, rokonság jövőjét biztosítanám, és nyitnék egy menhelyet állatoknak, illetve az lenne a fő célom, hogy minnél több állatot ivartalanítsak. Azért, hogy ne legyen annyi éhező az utcán, hogy sorba kelljen állni egy macskáért.

32es

Nincs gond azzal hogy kiállsz az állatok jogaiért, meg meg is értelek.

Viszont amikor az év minden napján a kutyák-macskák éjszakai vonyítását kell eltürnöm, a kutyák örjöngését hogy megtámadjon, amig a gazdája háza elött megyek el. Ők is kibírhatják ezt a pár napot. Ezen kívűl ezeket sem érdekli, hogy a náluk kissebb állatka (egér, kismadár, csirke) mennyire rettegnek tőlük, előszeretettel marcangolják halálra.

Ám annó a madárinfulenza divatján miért nem álltatok ki amikor több tízezer egészséges csirkét, kacsát szemeteszsákban élve égetttek el?

Gondoltam, hogy lesznek, akik nem értik meg. Talán velem van baj. Nem tudom egyértelműen kifejezni magam?! Nem tudom.

Arról, hogy egy állat hogy viselkedik, az a gazdája felelőssége. Én így gondolom.

Természetesen azt is képes vagyok felfogni, hogy mindenkinek más dolgok fontosak. Csak egészen egyszerűen megérteni, hogy miért fontosabb az, hogy pár petárdát vagy akármit felrobbantsunk, mint egy élőlény élete? (Arról nem is beszélve, hogy az emberek kb felét is zavarja.) De biztos megvan ennek is a szépsége. Nem tudom. Még soha nem éreztem kényszert, hogy kipróbáljam. Ráadásul veszélyes is. Minden évben olvasni balesetekről.

Azzal is kénytelen vagyok vitába szállni, hogy "senki" nem nézi le azokat, akik az állatok jogaiért harcol, vagy csak kiál értük egy fórumon. Sajnos tapasztalat tudom, megannyi fórumon olvashatóak azok a vélemények, megjegyzések, amelyekből sűt a lenézés, megvetés. Szó szerint sértegetve vannak az állatbarát emberek.

Sajnos nagyon kis pont vagyok, sokat tenni nem tudok. A véleményem leírom, próbálok ésszel érvelni. Legtöbbszőr hiába persze. Az internet egyik hátránya, arctalan emberek fújják a magukét, eszük ágában sincs átgondolni, vagy legalább meghallgatni a másikat. (Ilyenkor mindig eszembe jut az is, hogy vajon ki lehet, akivel épp mondjuk vitázom? Én 36 éves vagyok, lehetséges, hogy egy 10-12 éves gyereket próbálok meggyőzni, vagy legalább elérni azt hogy sértegetés helyett olvasson? Általában ilyenkor szoktam megnyomni a kis piros x-et a sarokban.)

De ha a siránkozásom akárcsak egy emberre is hatással van, és ezáltal esetleg jobb élete lesz, vagy életben marad egy állat, már megérte.

Ahhoz nem tudok mit hozzáfűzni, hogy az állatok mit csinálnak egymással. A macska egerészik, szereti a madarakat, a kutya a macskákat stb. Szerintem ez az élet rendje. Városi ökoszisztéma.

Nagyon sokan tiltakoztak és tiltakoznak az állatok tömeges kiírtása ellen. De az a kevés ember, aki érdemben tenni is tudna valamit, nem tesz semmit. Azt hiszem, nagyon kevesen vannak/vagyunk olyanok, akiket érdekel ez a téma. Szerintem az emberrel az az egyik alapvető probléma, hogy mindent csak a saját kárán tanul meg, vagy sokkoló élemény kell ahhoz (amit Ő maga is megél!), hogy felnyíljon a szeme. Hiába kapálóznak olyanok, akik látják a problémákat. Amíg nem érezzük a bőrünkön, nem fog változni semmi. (Pl most az jutott eszembe, amikor itt MO-n valahol , sajnos nem emlékszem már, kilőtték a macskákat, aminek az lett a következménye, hogy elszaporodtak a rágcsálók, csótányok stb. A városnak pénzt kellett áldoznia azért, hogy újra betelepítsék őket. Ökoszisztéma.) De ez csak egy példa volt. És nagyon elkanyarodtam a témától is.

Akinek volt türelme végigolvasni, köszönöm. Kiváncsi vagyok, ki mit gondol erről. A kérdezőt is szivesen meghallgatnám.

Nem vagyok az a tipus, akit nem lehet meggyőzni. És belátom, ha valamiben tévedtem.

Ilyenkor mindig előjön ez a téma, bár konkrétan nem a szilveszterhez tartozik, de itt az érem másik oldala:

Személyes eset például: Péntekenként járok haza 600km levezetése után 11 után érek haza, ilyenkor az ember legszívesebben aludna másnap délig, de van egy apró gond, szomszédnak van 2 nagydarab rottweiler-je amik nem tudom mégis mitől de előszeretettel ugatják át a fél éjszakát, 3 napot vagyok otthon egy héten abból 2 éjszaka minimum az ugatást kell hallgatni, és biztosan nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Ilyenkor persze senki sem emel szót, mert hát állatok ugye... és ez megy éveken át, mert nem lehet mit csinálni, de szilveszterkor bezzeg 1 napnyi állatokat zavaró tevékenységért rögtön mindenki fel van háborodva...

Különösképpen nem érdekel a szilveszteri petárdázás se, nem az én világom, de ha belegondolok, hogy az egyetlen éjszaka az évben, akkor valahogy nem tudok emiatt haragudni senkire, ennyi szórakozás mindenkinek jár kinek ahogy tetszik, ki-ki a maga módján. De az, hogy mikor szeretnék pihenni, olyankor is a kutyák ugatása miatt lehetetlen ez sokkal inkább zavar...

Félreértés ne essék, nincs semmi bajom a kutyákkal és az állatokkal, csak azzal, hogy erre bezzeg nincs semmi szabály, hogy például olyan helyen nem lehet ilyen kutyát tartani ami ekkora hanggal van, és még ott van szembe szomszédunk, 4 hónapos kisbabával, neki vajon milyen érzés lehet a kutyaugatás éjjel, meg mellé szegény szüleinek akiknek nyugtatniuk kell?

Ebben teljes mértékben igazat adok neked! Engem is borzasztóan zavarna, ha egész éjszaka a kutyaugatást kellene hallgatnom. Én úgy gondolom, ez megint csak a gazda felelőssége. Beszélned kellene vele. Nem tudom milyen ember, és milyen a viszonyotok, de meg kell próbálni. Vagy beszélj a kisbabás szomszédoddal, és együtt szóljatok.

Erről eszembe jutott, hogy a házban (az 5.-en lakom) közel 3 hónapja felújítás van az egyik lakásban. Van, hogy úgy fúrnak, hogy rezeg a lábam alatt a padló, szombaton is. Van hogy óránként szólal meg a fúró, vagy kint a folyosón flexel (jól irtam?)vágnak. A saját szavamat nem hallom. Ez ellen se tudok tenni semmit. És tudom, hogy nemsokára jön a következő felújítás. Most úgy gondolom, inkább hallgatnék esténként kutyaugatást. Bár egyik sem jó.

De be kell vallanom, még mindig nem értem. Talán rosszul fejezem ki magam: engem nem az zavar a legjobban, hogy fél az állat. Hanem az, hogy annyira képesek megrémülni, hogy elszalad - több településnyi távolságot képesek ilyenkor menekülni a zaj elöl, ami mindenhonnan jön. (Ami szerintem érthető, mi is összecsinálnánk magunkat, ha a fülünk mellett robbantgatnának.) Emiatt pedig elpusztulhatnak/elpusztulnak eltéved, megyfagy, éhenhal. (Sok ilyen cikk van fent a neten.) Tehát én nem azokért aggódom, akiknek van olyan kultúrált a gazdája, hogy gondol rá, és bezárja,hanem azokért amelyeket nem, mert sz@rik rá. És úgy gondolom, ez nem ér meg egy petrádát sem, ami egyeseknek pár óra haszontalan szórakozás.

És egy pici babát se könnyű megnyugtatni, ha felriad erre. Próbáltál már megvigasztalni pár hetes csecsemőt, akinek az ablaka alatt petárdáznak, és nem tudsz hova menekülni vele, hogy ne ijedjen meg minden alkalommal? Ugyanúgy nem tudod neki megmagyarázni, hogy mi ez. És sajnos jóval hangosabb, mint a kutyaugatás.

Mindenesetre én megpróbálnék a helyedben beszélni az állatok gazdájával, egy próbát megér. Talán sikerül valamit elérni.

Én hallgatom tovább a betonfúrót.:(