Egyszerűen egyre kiábrándítóbbak az emberek, önzőek, buták, képtelenek a másikra odafigyelni, alkalmazkodni, hibákat elismerni, felelősséget vállalni. Miért?

Pedig itt élek, ugyanebben a kis országban. Csak veled ellentétben én nem kesergek emiatt, hanem teszek azért, hogy jobb legyen. Országszinten ugyan esélyem sincs bármire, de a saját környezetemben igen.

Nem az egyetlen opció a depis várakozás, hogy majdcsak jobb lesz az ország helyzete, és aztán nekem is jobb lesz... ha meg nem lesz, akkor szidok mindenkit, a politikusokat, a magyar mentalitást, az ország helyzetét, az embereket, csak nehogy véletlen saját magammal, és a lehetséges önnön rossz hozzáállásomban kelljen meglátnom a hibát...

Ja, és nem a rosszat keresem már alapjáraton az emberekben.

Én úgy gondolom, elég lehet! Talán csak nem voltál elég kitartó, mert túl sok negatív hatás ért rövid idő alatt (bár ez már csak találgatás, hisz nem ismerlek, de ugyanezen hatások eredménye a kérdésed negatív felhangjának okozója is). De az élet ilyen, néha összejönnek az embernek a dolgok, néha pedig olyan, mintha minden összeesküdött volna ellened. Hogy ez csak egyszerű véletlen, szerencse, karma vagy a sors keze, azt most ne firtassuk, de én úgy tapasztaltam (nem csak saját magamon, a barátaimon, családtagjaimon is, akik hasonlóképp gondolkodnak), hogy a boldog élet kulcsa az egyszerűen csak a pozitív hozzáállás az élethez.

De ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenben kell találni valami örömet, valami jót. Nem, vannak dolgok, amelyek rosszul érintik az embert, és nincs bennük semmi jó. A pozitivizmus abban nyilvánul meg, hogy nem adjuk fel akkor sem, ha éppen csőstül jönnek a negatív élmények... mert semmi nem tart örökké, az élet mélypontjai sem, ha az ember nem adja meg magát a sorsnak, hanem él az élet nyújtotta lehetőségekkel. Márt választás mindig van, még ha nem is azonnal.

Ha úgy érzed, kevés a jó szándék és a szeretet, próbálj meg te ezek szerint élni! Sosem tudhatod, kire leszel te magad jó hatással! És ha csak egy embert boldogabbá tehetek, én úgy gondolom, már megérte!

Persze ha továbbra is úgy gondolod, hogy csak kötözködöm, akkor bocsi, hogy ilyen szentbeszéddel raboltam az idődet... azért remélem, megtalálod te is a saját boldogságod :)

Neked nincs pozitív hozzáállásod,rögtön jössz itt duzzogni,meg bántani mindenkit.

Akire nem figyelnek,az ebbe szocializálódik bele.Erre nem gondoltál?Nem tudja azt,hogy milyen az,ha figyelnek rá.

Ha valakihez nem alkalmazkodtak sohasem,megsértették a személyes szféráját,akkor ő is megfogja AKARATLANUL sérteni másokét.

Hogyan ismerje el a hibáit,ha a szüleitől nem ezt látta?

Elég ha magammal példálózok?Mondjuk nekem alig jutott szeretet,a pénzzel nincs gond(nem vagyunk gazdagok,csak mindenünk megvan,tehát nem éhezünk és nem fázunk,de nincs pld.Audink,meg BMW-nk..meg csak egy autónk van..stb.)."Apám"(akihez szerencsére biológiailag semmi közöm nincs) alkoholista,meg egy kellemetlen,bunkó ember.Anya az túl aggódik mindent.Szerinte a szeretet kimerül abban,hogy ellátod a gyereket azzal,ami neked is megvolt,vagy éppen nem volt meg.Az ő apukája nagyon jó apa lehetett,bár szigorú volt,ez tény és való.A mama még él..ő egy nagyon rendes asszony,84 éves,nagyon szeretem,igazi mama típus.Sokat vigyázott rám,tőle kaptam szeretetet,odafigyelést..de tőle sem eleget.

És én nem is követelem a szeretetet.Csak adom..de nagyon nehezen.Leginkább szavakkal fejezem ki azt,amit érzek,meg könnyekkel.Múltkor az egyik tanárommal beszélgettem,aztán meghatódtam,mert megölelt,látta,hogy probléma van.Majdnem elsírtam magam,mert ő tulajdonképpen majdnem,hogy "idegen" ember számomra,sokáig csak tanárdiák viszonyban voltunk egymással,aztán egy kicsi plussz is jött ehhez a kapcsolathoz,és már bizalmi szinten beszélgetek vele.Ő 45 éves,és nagyon modern.Egy igazi anyatípus..nagyon szeretném,ha az én anyukám is olyan lenne,mint ő.Anya persze sokat aggódik miattam,mert rengeteget voltam beteg az évek alatt.ÖNZŐ lennék azért,mert szeretném,ha végre valaki szeretne,úgy igazán?A te feltevésed szerint biztos.

De mondok én neked valamit:ne indulattal fordulj mások felé,hanem szeresd őket a hibáikkal együtt.Ez nagyon nehéz lesz,és előbb magadat is el kell fogadnod..