Furcsának, különcnek érzed magad? Miért?
Sokszor érzem, hogy más vagyok, mint a többi ember, sok szempontból. 29 vagyok, másra vágyom, mint az átlagember, nem akarok gyereket, házasságot, nem akarok irodában ücsörögni, nem akarok felelősségteljes munkát, nem szeretek emberek között lenni, illetve ritkán találok olyan embert, aki valóban érdekes a számomra. Többre becsülöm a kutyákat az embereknél, nincs miről beszélgetnem a legtöbb emberrel. Szerintem sokan felszínesek, és nem lehet velük beszélgetni csak a napi butaságokról, mint időjárás, filmek, munkahelyi konfliktusok, harcok. Elegem van abból, hogy minden munkán háború van, hogy mindenki a másikkal foglalkozik. Én sosem foglalkozom a többiekkel, csak a saját munkámmal, ezért már mondták nekem, hogy én mindent lesz@rok. Pedig ez nem igaz, a saját munkámat nem sz@rom le, egyszerűen nem vagyok hajlandó a többi ember butasága miatt idegeskedni.
Jobban szeretek elmélkedni magamban, olvasni, kutyáimmal sétálni, mint emberekkel társalogni a napi témákról. Nem vagyok antiszociális, egyszerűen kevés ember érdekel igazán. De aki felkelti az érdeklődésem, azzal képes vagyok órákig beszélgetni. Szeretek hallgatni, élvezni az élet egyszerű csodáit. Gyakran megyek mosolyogva az utcán, mert örülök a napsütésnek, vagy annak, hogy hétvége van. Utálom az irodai munkát és pályamódosításon töröm a fejem, olyan munkát szeretnék, ami nem emberekkel kapcsolatos, nem kell emberek között lennem, koncentrálhatok "csak" a munkámra és nem kell részt vennem az irodai színjátékokban, harcokban.
válasza:Üdv nektek nekem az a véleményem hogy több ezer ilyen ember van mint ti már hogy ilyen zárkózott . Nem érzitek úgy hogy valaki azt akarja hogy ti így érezzétek magatokat ebben a megvezetett, manipulált világban ? Szerintem ismerkedni kell látni tapasztalni dolgokat teljesen mindegy hány éves vagy ezek nélkül nem lehet teljes életet élni ...
UI: ajánlanám figyelmetekbe Punnany Massif Élvezd címü számát http://www.youtube.com/watch?v=UrGS9EARHRc
Hát nem tudom, ez a "más vagyok, mint a többi ember" hozzáállás nekem egy kicsit nagyképűnek tűnik. Minden ember különbözik egymástól. Az, hogy sokan arra törekednek, hogy ezt a különbséget elmossák, és beolvadjanak a tömegbe, egy másik dolog. Hogy te ezt nem akarod csinálni, egy másik, nagy dicséretes dolog, de ezzel sokan vagyunk még így rajtad kívül:) Én egyedül azzal tudok teljesen egyetérteni, amit a felszínes beszélgetésekről írtál. Egyszerűen fáraszt, ha olyan emberekkel és olyan dolgokról kell csevegnem, ami egyáltalán nem érdekel. A 10-es válaszoló is nagyon jól megfogalmazta a gondolataimat: nem szeretek új embereket megismerni. Ezt talán egy kicsit rosszul fogalmaztam meg: nem szeretek úgy ismerkedni, hogy annak az egyetlen célja az ismerkedés. Példa: egyik barátnőm nem régóta áll kapcsolatban, bekerült a srác társaságába, és engem is folyton hívott, hogy ismerkedjek meg velük, be akart integrálni közéjük. Elmentem, de annyira értelmetlen volt ott állni, és hallgatni a többiek sztorizását olyan emberekről, akiket még csak nem is ismerek. Így nem lehet bekapcsolódni egy társalgásba, legalábbis én nem vagyok ennyire kommunikatív. Az pedig a feleslegesség érzésének a teteje, mikor minden ismerős eltűnik a közeledből, a barátnőd a pasijával van elfoglalva éppen, és te ott állsz egyedül egy társaság közepén, akik magasról tesznek rád, és jól elröhögnek nélküled. Annyira kníos volt, ezt sosem akarom még egyszer átélni. VISZONT a véletlen találkozásokat, amik minden előre megrendezettséget teljességgel nélkülöznek, nagyon is kedvelem. Sokkal könnyebb az ismerkedés, és több kedved is van hozzá, ha nem teljesen a nulláról kell kezdened, hanem legalább egy közös élményed van az adott személlyel (legyen az egy végigszenvedett vonatút 4 órás késéssel, vagy egyszerűen csak ismerősnek hittétek egymást az utcán, aztán kiderült, hogy egyikőtök sem az, akinek gondoltátok). A közös élmények, programok sokkal hatásosabban hozzák össze az embereket, mint 4 óra üres fecsegés. Ráadásul legközelebb nem kell elkezdened az időjárásról beszélni, hanem nosztalgiázhattok egyet, rögtön beindul a beszgélgetés!
Oké, kicsit hosszúra sikerült, de nekem ezek a tapasztalataim a témával kapcsolatban! 20/l
A munkahelyemen kezdem rosszul érezni magam a sok "nagyon sokat dolgozom, egyedül engem érdekel a cég, mindenki más léhűtő, lusta, buta ember" típusú munkatársak között. Nekem mondogatják állandóan, hogy a másik mennyi mindent elront, mennyire nem dolgozik jól és mennyire lusta. Engem közben hidegen hagy, hogy mit csinálnak a többiek. Ilyenkor nem is válaszolok, úgy teszek, mintha hallgatnám, de valójában nem figyelek rá. Mi lenne, ha mindenki csak a saját munkájával lenne elfoglalva és nem a másikéval, sokkal jobban működnének a cégek és a munkahelyi légkör is jobb lenne.
Az ismerkedés kapcsán egyetértek, én is utálom a muszáj ismerkedéseket, a muszáj beszélgetéseket. Az a baj, hogy manapság nagyon sok ilyen szituációba keveredik az ember, amit nem tud kikerülni. A munkahelyen olyan kollégákkal vagyunk körülvéve, akik egyébként nem érdekelnek minket, mégis muszáj velük kommunikálni. A barátod barátaival is illik megismerkedni, összehaverkodni. Nagyon sok a muszáj dolog az életben, egy csomó felesleges, értelmetlen dolog. Amik ha nem lennének szabadabb és boldogabb lenne az életünk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!