Furcsának, különcnek érzed magad? Miért?

ez nem különcség.

az átlagtól zárkózottabb vagy,ennyi.

Elég hasonlóan gondolkodok/érzek én is. Egyedül a házasság terén más a véleményem, engem nagyon boldoggá tesz, hogy nemsokára férj és feleség leszünk a szerelmemmel :) De gyereket pl. egyelőre nem nagyon szeretnénk, most olyan jó minden, ami kis pénzünk van, abból szépen megélünk, telik normális táplálkozásra, szórakozásra is, tudunk kirándulni erre-arra. Egymásért bármit megtennénk, de ennél nagyobb felelősséget egyikünk sem akar vállalni, egy gyerek túl sok mindent változtatna meg, ami most nekünk jó. Nem akarunk többet dolgozni (irodában ücsörögni :) ), és egyelőre nem érezzük, hogy a szabadságunkat fel bírnánk adni, márpedig a gyerekvállalás ezzel jár, onnantól minden igényedet a gyerek igényei mögé kell helyezned.

Egyikünk sem önző pedig, sokat önkénteskedünk, volt, hogy hónap végén az utolsó aprónkat adtuk oda egy hajléktalannak :) De a párom évekig rossz párkapcsolatban élt, korlátozták, irányították (hogy "normális", átlagos, vagyis unalmas fos életet éljen), én meg egész gyerekkoromban nyomorogtam, mert a szüleim a semmire vállaltak a testvéremmel, és nevelni sem akartak, de munka mellett nem is tudtak volna. Persze a napi két szelet kenyeret azt felhánytorgatták, hogy legyek hálás érte.

Ezek után nem csoda, ha most élvezzük a számunkra ideálisnak mondható életünket a vőlegényemmel. Egymás mellett szabadok és nyugodtak vagyunk, nincs semmi felszínesség az életünkben, nem csinálunk "illik" vagy "muszáj" dolgokat, és ez nagyon klassz.