Irigy vagyok, féltékeny a legjobb bnőmre, mit tegyek?

Elég nehéz gyerekkorom volt, nevelőszülőknél nőttem fel, akik kitettek,miután betöltöttem a 18-at. Sosem voltak nagy elvárásaim az élettől, a legapróbb dolgoknak is örültem. Az egyetemi kollégiumba költöztem, ahol megismerkedtem egy lánnyal, ő lett a legjobb barátnőm. Volt barátja, de így is elég sok időt töltött velem, és mindketten úgy éreztük, minket egymásnak teremtett a sors...hülyén hangzik, de tényleg :)) mindent megbeszélünk, mindent együtt csinálunk. Tudom, hogy nagyon szeret engem, a legjobbat akarja nekem. Csak az a gond, hogy az valahogy mindig őt találja meg. Jött egy fiú az életünkbe, aki mindkettőnknek tetszett kicsit, ő több szempontból is tökéletes lett volna nekem, De mint kiderült,neki jobban tetszett. A fiú is őfelé húzott, mivel vele találkozott előszőr és a barátnőm nagyon elbűvőlő, minden fiú odavan érte. Flörtölgetett a sráccal, meg smaciztak is párszor. Úgy voltam vele, hogy, ha ő ettől boldog, akkor tegye ezt, én úgysem voltam annyira oda a srácért. Végül szakított a barátjával és együttmaradt ezzel a sráccal. Nekem még sosem volt barátom, egyszerűen sosem jött össze, sosem találkoztam olyannal aki nagyon tetszett volna, akinek meg én tetszem, az meg pont nem az én esetem. Vagy , ha meg is tetszik vki, tök mindegy, mert a bnőm jön be neki :/ A barátnőm egyszerűen minden pasit megigéz, mosolyog kettőt, és mind a lábai előtt hevernek...egyre jobban elkezdett zavarni ez a dolog, erről is beszélgettünk, meg minden. Azt mondta, jobban kéne nyitnom, meg többet kéne flörtölnöm a fiúkkal meg ilyenek. A megjelenésünk sztem nem annyira eltérő...én karcsúbb vagyok és babarcom van, ő nőiesebb és jellegzetes arca van. Nem gondolom, hogy csúnyább volnék vagy valami... De mégis, egyre jobban zavar, amikor ketten vagyunk, és a fiúk ott flörtölnek vele... igazságtalannak érzem az egészet, elvégre neki van már valakije, megkapta akit akart,most rajtam lenne a sor. De az ilyenektől csak még jobban elkedvtelenedek... Ráadásul tök gáz, hogy a saját bnőmre vagyok ennyire irigy, örülnöm kéne a sikereinek, milyen barát az ilyen?

Egyre többször érzem magam nagyon lehangoltnak és elkeseredettnek... Nem akarok irigykedni, nem akarom bántani...de hogy szabaduljak meg ezektől a gondolatoktól???