Megfutamodás/féltékenység. Vagy talán erre mondják azt, hogy ha szeretsz valakit eltudod engedni?
Röviden:
2 éve megismerkedtem egy fiúval aki tökéletesen megtestesítette a számomra ideális férfit külsőleg. Sajnos másoknak is...
Nagyon hamar rám jöttek a féltékenységi rohamok, amiket nem jeleztem felé, csak magamban örlődtem. Mikor elmentünk valahova együtt, mindig láttam hogy más lányok nézik vagy szívesen flörtölnének vele. Teljesen begolyóztam ettől, nem tudtam semmire koncentrálni, ha épp nem velem volt, akkor azon járt az agyam hogy kivel van, mit csinál...
Végül szakítottam vele emiatt, a félelem hogy elveszítem teljesen felőrölt.
Ti mit gondoltok erről? Letudnátok élni valakivel az életeteket így, vagy elengednétek? Én úgy éreztem hogy hosszútávon megkeserítettem volna az életét neki is ezzel és a magamét is.
Hát azaz ember féltékeny csak,aki igazán szeret.Viszont így tényleg nem lehet leélni egy életet,szóval jól tetted félig-meddig,hogy szakítottál.Amit viszont nem tartok helyesnek,hogy nem beszélted meg vele még előtte,nem próbáltál egy kicsit változtatni ezen a dolgon.
Igaz,nehéz a változás,sokszor szinte lehetetlen,de ilyen az emberi élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!