Az öregebbek (50+) közül egyesek miért szeretik cseszegetni az embert? Miért jó nekik mártírkodni?

Nálunk az öregebbek, mondjuk anyámék részéről állandóan a szenvedés meg a mártírkodás.

Például most is kint vág fát az esőben.

Mert ő kemény.

Nem lényeg, h van 7 m3 bepakolva, meg talán nem kellene az esőben eláztatni a fát, de nem baj, majd verheti egész nap a nyálát, h ő fát vágott az esőben.

Meg neki, h fáj a háta.

A másik ilyen idióta a szomszéd, aki szintén feszt nyíg, h itt fáj, ott fáj.

Persze, mert talán nem kellene 12 órát végigdolgozni ebédidő nélkül, mert a szervezet igényli a tápot.

Aztán persze utána ez is veri magát.

Csak azt nem kérdezik meg, h kit érdekel?

Amúgy ezzel még nem is lenne gond.

De mikor leállnak a megjegyzéseket tenni meg elvárják, h velük hülyüljek meg rokkanjak meg akkor kicsit már irritáló.

Nem veszik észre magukat, h az év hülyéi?

És h senkit nem érdekel a vinnyogás, mert nem fizetnek érte?

Miért nem lehet úgy hozzáállni a munkához, h. nem a "Ki, ha nem én?!" stílusban?

Ugyan úgy meg van, senkit nem hajt a tatár ezekben az esetekben!