Sok anyós miért szeret mártírkodni?

Sziasztok!

Tudom, hogy sok ehhez hasonló kérdés szerepelt már, de jó kiírni mindenkinek magából amit gondol.

Párommal a szüleinél lakunk. Dolgozunk mind a négyen. Én szeretek sütni-főzni. Az anyósom mindig bele köt valamibe, hogy miért nem jó. Egyikbe ezt nem szereti, másikba azt nem szereti. Páromnak és az apukájának is ízlik, de anyósomnak tuti nem.

Másik példa: Elmegy dolgozni, én kimosok mindent. Ha már mosok, nem csak a magunkét,erre jön azzal, hogy minek csinálom meg, majd ő megcsinálja. Szó szerint lecsesz, hogy nem ő csinálhatta meg.

Egy ideje ráhagytam. Erre már meg azt mondja, hogy mindig neki kell csinálnia.

Nem tudok rajta kiigazodni. Ha megcsinálom az a baj, ha nem, akkor meg az a baj.

Neki szeretnék segíteni, hogy többet tudjon pihenni. Én is sokat dolgozom, de én csak jobban bírom, mert fiatal vagyok. S olyan mintha nem örülne neki, mert azt szereti, ha ő csinálja meg, s tud panaszkodni mindenkinek.

Másik példa: Levágtam a párom haját hajnyíróval. Neki az se tetszett. Elkezdi: hogy nézel ki? Itt nem jól áll, ott se.

Általában akkor csinálok mindent, ha nincs otthon, s akkor nem tudja azt mondani, hogy "Majd én megcsinálom"

Elköltözni nem akarunk, mert anyagilag is segítünk nekik.

Csak tudjátok nagyon rossz, hogy mindenbe bele akar szólni. Milyen ágyat, tv-t stb vegyünk, mit hova tegyünk a szobánkba.

Sokszor nem szólok neki, mert végül is én mentem oda lakni. Csak néha sok, hogy mindenbe neki lehet igaza.