Érzi valaki úgy, hogy gyerekként sokkal boldogabb volt? Van aki visszavágyik azokba az időkbe? Hogy felnőttként nem találja helyét a világban?

Én, a 90-es években voltam gyerek, egész más volt. Sokszor nosztalgiázok, főleg, ha egy számot hallok mondjuk a rádióban azokból az időkből, vagy a TV-ben látom pl. a Kisvárost, szép emlékek kötnek hozzá. Legutóbb tegnap jutott eszembe, hogy de visszamennék.:) Most nem nagyon találom a helyem, csak a bizonytalan jövőt látom, megmondom őszintén elég pesszimista vagyok, ha előretekintek.

11-es vagyok. Én is így látom, sokszor gondolkozom, hogy nemcsak az idő szépítette-e meg az emlékeket, de mindig arra jutok, hogy nem. Sok dolog van, ami hiányzik azokból az időkből nekem és nem lehet visszahozni már.

A kérdésre a válasz igen.