Kegyetlenek az emberek, amikor megérzik, hogy van köztük egy, aki valamilyen szempontból más, ti hogy védekeztek az ilyen támadásokkal szemben?
Oda jutottam, hogy már alig merek visszamenni a lakóhelyemre, mert lelkileg kikészítenek az ismerőseim. Tudom, nem kellene hogy foglalkozzak a véleményükkel,de nem tudom csak úgy ignorálni, hogy milyen gúnyos megvetéssel kezelnek.
Arról van szó, hogy idegen városba mentem továbbtanulni, felépítettem egy szép kis karriert, csinálom a dolgomat, sok kedves ember vesz körül, szívesen végzek önkéntes munkát, jó a munkám is, szeretem a hobbijaimat, járok vitorlázni, táncolni és nagyjából elégedett vagyok mindennel, kivéve, hogy most még nincs kisbabám, szeretnék nagyon, de egyelőre nincs olyan férfi körülöttem, akinek szülnék.
Folyamatosan érnek gúnyos "letevések" emiatt.
Én egy elég kis halkszavú, érzékeny lány vagyok, és fontosnak tartom, hogy mindenkivel legalább elfogadható viszonyba legyek, és ne ordaskodjunk.
Nem állok meg előttük, kiröhögnek, lenéznek, noha ők fele ennyit nem értek el, félreértés ne essen, nem gondolom, hogy ők ettől kevesebbek, ők viszont ahol tudnak, keresztbe tesznek nekem minden alkalommal.
Állandóan azt éreztetik velem, hogy én kevesebb vagyok náluk, mert még nincs babám, elkönyvelnek arrogáns karrieristának, nem is ismernek, de megbélyegeznek, összefognak ellenem, majd, mikor már eleget bántottak, ott végződik a dolog hogy "te szegény, látom komoly baj van az önértékeléseddel, ami nem csoda" - nincs vele baj, de nyilván, ha valaki dafke csak bánt, érzékenyebbé válok méginkább, és nem bírom ezt a terrort.
Nem vagyok veszekedős, és ha annyit merek mondani nekik, hogy nézd, nekem ott a karrierem, majd jön a baba is, akkor máris indul a "mocskos gyerekgyűlölő karrierista" és a "te ne is szülj, neked nem való" duma.
Sosem bántottam őket, ők pedig módszeresen készítenek ki minden alkalommal. Mi a legjobb módszer ellenük?
Miért bántja őket, hogy én egy másfajta utat választottam, és ha tényleg olyan boldogok a családjukkal, szeretetben, akkor hogy lehet, hogy ilyen boxzsák módra bánnak egy embertársukkal, aki nem ártott nekik? Mi váltott ki ekkora dühöt belőlük?
Szeretném megvédeni magam, és a leendő gyerekeimet is, hogy lelkileg ne essek szét, és ne higgyem ezek miatt, amit mindig odavágnak.
Segítsetek kérlek!
Szia 10. :) hát-hát, nem örültem ám, amiért így kellett szólnom.
De tudod, amikor valaki az enyhébb visszaszóláson csak röhög, úgy gondoltam, ez elég csúnya lesz.
Áh, ez túl sok is lehetett talán.
Miért, szerinted mit kellett volna mondanom?
Ismerős helyzet. Az én esetemben annyiból más a tényállás, hogy én 30éves létemre egyedül vagyok. Nincs komoly párkapcsolatom. A környezetem viszont képtelen elfogadni, hogy én egyedül érzem jól magam. Emiatt már nem is nagyon szeretek találkozni ismerősökkel. Mindig ez a téma. Valahogy az emberek nem képesek elfogadni ha valaki másképp gondolkodik mint ők.
Én úgy vagyok vele, hogy inkább tudjak reggel tükörbe nézni minthogy megfeleljek a környezetemnek...
Kedves 14. :) köszönöm az érdekes szemszöget, átgondolandó.
A saját véleményedet írtad most, vagy azt, amit szerinted a társadalom gondol?
Én nem gondolom, hogy természetellenes lenne ha valaki nem akar családot, nem is értem, miért írod ezt nekem.
És már ne haragudj, de szerintem, ha ez a személyes véleményed, kissé radikálisan gondolkodsz erről.
Akkor mondjuk, az olyan nőket és férfiakat, akiknek nem lehet gyerekük, mind kitaszítja a társadalom?
Azért ez elég fasisztoid móka lenne.
Az örökbefogadókkal mi a helyzet?
Ha valakik karriert épít, a környezetének sokat ad át.
Nem figyelek senkit titokban irigykedve, de az a helyzet, hogy ez az utolsó mondatod kissé, hm, olyan szúrás-érzetű.
Nem bántani akarlak, sem vádolni. De valahogy indulatokat sejtettem a szavaid mögött, persze, biztosan tévedek, hiszen szöveg alapján félrevezetődhetnek az olvasók.
Szia 12. :)
Kérdés :) miért bélyegzed magad ezzel, hogy "30éves létemre"?
Ki akarja Veled elhitetni, hogy ettől kevésbé vagy értékes ember?
Honnan tudják, miért vagy egyedül?
Nekem volt egy vőlegényem, akit az agressziója miatt kénytelen voltam elhagyni, és ezek után egy évig nem akartam semmi párkapcsolatokat.
Szerintem is jobb, ha te magad tudsz a tükörbe nézni, úgy, hogy "nem vagyok gonosz" mintha úgy néznél a tükörbe, hogy "háhá ma is jó gonosz voltam valakivel, d jó, megérdemelte, mert én vagyok az aki felette áll".
Látod, mindenütt ott vannak.
És lehet hogy majd nemsokára Te is másképp látod, adj magadnak időt.
Üdvözlet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!