Szerintetek is emlékeztetni kell az emberemet arra, mi minden jót tettetek velük?

Szerintem ezzel azt fogod elérni, hogy eltűnnek majd az emberek az életedből.

Nekem is pocsékul esik, amikor valaki hálátlan és készpénznek veszi a kedvességem, de eszembe nem jutna listázgatni és a pillanatot várni, amikor hozzá tudnám vágni, hogy mikor és mit segítettem. Ezt egy picit kicsinyesnek érezném.

Sokszor segítettem már, adtam önzetlenül ennek, annak, akiről azt hittem, megérdemli. Aztán mindig pofára estem, mert ahogy mondod, természetesnek vették és igen hamar eljutottunk odáig, hogy bár nem mondta ki, de láttam, hogy már ez sem elég neki. Adok neki egy zsák méregdrága lakástextilt, de jobb lenne, ha meg is varrnám..(??)

Csak egy példa volt. Aztán kiderül, hogy hátba támad, mert a munkabeosztásomra is irigy.

Nem birom a képmutató, irigy, haszonleső érdekembereket, pedig hemzsegnek.

Felesleges irogatni, jobb nem adni, jobb segiteni. Elég a családtagnak, a legközelebb állóknak, vagy aki tényleg észreveszi, értékeli.

Hánytorgatni felesleges. Elég, ha utána siman leszarod az illetőt.

De te miért segítesz másoknak? Ha én szívességet teszek, akkor azt nem várom vissza, sőt abban a hiszek, hogy nem fogom visszakapni, mert nem kell, hogy visszakapjam. Ha te nem ezért teszel másokért bármit, akkor azt egyáltalán ne nevezzük szívességnek, illetve ilyen esetben szerintem szólj a másiknak, hogy te ezt nem önzetlenül teszed, hidd el, rengetegen nem fognak belőle kérni.

Nyilván az egy másik kérdés, hogy milyenek az emberek, viszont attól, hogy ők valamilyenek, neked nem kell olyannak lenned, cselekedhetsz önzetlenül, akkor is, ha mások nem teszik.