Emlékeztek még, mire költöttétek anno az első fizetéseteket?

Elittam!

Nem volt nehéz...

Borzasztó volt az első főnököm. Egy falusi kisboltról volt szó, a nőnek meg szerintem lehetett valami mentális problémája, a lényeg az, hogy senki nem húzta mellette pár hétnél tovább, és mikor a vásárlók, akiket, kis faluról volt szó, mind ismertem, mondták, hogy úgyse fogom sokáig bírni én se. Délelőtt 11-kor csapkodott és üvöltve sírt, délben mondta, hogy egyek amit csak szeretnék, a vendége vagyok. Sosem tudtam, mire számítsak tőle, és már első napon láttam, hogy nem lesz sétagalopp az a nyár, de azt is tudtam, hogy nem fogom otthagyni, mert nem opció az, hogy a földieimnek legyen igaza, és ne húzzam sokáig. Utólag már látom, hogy jó hülye voltam, de akkor még fontos volt, mit gondolnak rólam mások.

Minden nap végén kifizetett a nő, az első napi fiztésemből átmentem szembe a cukrászdába, kértem egy süteményt és egy konyakot. Alkoholt kaphattam kiskorúként is, mert ismerős volt a cukrászdában dolgozó is, viszont az egy rövidnél többre már nem lett volna pénzem, de addigra hallotta ő is, hogy ennek a nőnek dolgozok, úgyhogy kaptam egy másodikat ingyen, mert "rádfér ez szerintem". Utána többet nem mentem a cukrászdába sütivel meg piával vígasztalni magam, a nyáron megkeresett pénzem szépen elraktam, és abból vettem életem első telefonját.

Nem tudom eldönteni, hogy most a telefon, vagy a sütemény és a konyak számít, mint első dolog.