Ha gyerekeket hallok beszélni énekelni , elesett helyzetben látom őket , vagy egyszerűen olyan zene szól ami gyermekekre emlékeztet azonnal elerednek a könnyeim és alig tudom abbahagyni . Miért van ez ?

30 éves nő vagyok és a nagyszüleim neveltek fel . Ez a dolog gyermekkorban annyira nem volt jellemző de 18 éves korom óta nagyon aktívan velem van és utána "alig térek magamhoz " , rettentően magam alá kerülök . Nem volt a családban gyermekkel kapcsolatos tragédia ezért nem értem , hogy miért történik a dolog . Egyszer amikor az unokahúgom óvodás műsorban a többi óvodással együtt lépett fel anyák napján , annyira eleredtek a könnyeim , hogy gombóc érzés volt a torkomban , hüppögtem és alig bírtam abbahagyni . Csodálkozott is aki látta, hogy az anyja nem sírt én meg igen és ennyire . Ez a mai napig nagyon emlékezetes maradt nekem . Érdemes ezzel pszichológushoz mennem , hogy kiderítsem miért váltják ki a gyermekek ezt belőlem ? Egyáltalán valami magyarázat lehet rá ?