Kb hány éves korotokig emlékeztek vissza? Mi a legkorábbi emléketek amire még emlékeztek?

9.

Előtte amikre emlékszem csak néhány kép ami megmaradt.

Leginkább a rossz dolgok amikre emlékszem 9 éves korom előttről.

De sokáig elég monoton volt az életem nem történt túl sok esemény ezért nincs is gyakorlatilag mire emlékeznem.

Tudom sokan nem fogják elhinni, de már pólyás koromból is vannak emlékeim. Emlékszem, hogy milyen környezetben voltam, mi volt a falon.

A következő lakásra, amiben 2-4 éves koromban laktunk, arra természetesen sokkal jobban emlékszem.

Ovis koromból relatíve sok dologra emlékszem, és külön a kiscsoportból is van pár emlékem. (tudom, mert a legeslegelső évben máshol voltam, mint a későbbiekben)

Van még pár emlékfoszlányom amik csak úgy, kontextus nélkül élnek az agyamban, de nem tudom pontosan behatárolni, hogy ezek még a kiscsoportos korom előtt történtek-e.

Amikor amolyan "tegetetlen" voltam még tehat nem tudjam járni beszélni.

Olyanok maradtak meg hogy nagyobb rokonsagi összejövetelen mindenki beszélget nevet duruzsol, en meg mint vmi kívülálló, csak vagyok fekszek hallgatom,(meg nem is igen értettem a témákat, inkább csak a hangulat, a beszéd dallama ritmusa, nevetés, melegség jóérzés jöttek át. Szoval ha tudtal volna is beszélni hozzászólni ugyse tudtam volna. Es az maradt meg hogy én kb annyi vagyok az egész rokonságban mint a levegő.

Alapvetoen senki hozzám nem is szolt, észre se vett, "le voltam rakva" a felnőttek teljesen más kaszt es ennyi.

Aztan hasonlo a másik legkorabbi emlékképem is.

Apával voltam otthon ez "különleges" nap volt mert apával még soha nem voltam kettesben otthon. Nézte a tévét a fotelből, én mellette feküdtem az ágyon. (Szokás szerint "le voltam rakva"(nem tudok erre jobb kifejezést)

Apa a févèt én meg apát. Igy voltuni csendben. Aztán kezdtem azr érezni hogy amugy nem is figyel rám, de szerintem olyan szintem sem, ha bajom lenne se tűnne neki fel. Így elkezdtem a lábaimat felhúzni/felemelni lóbálni átlendíteni keresztbe, es igy el tudtam fordulni okdalra és azzal meg leesni az ágyról. Szoval le tudtam esni.

Na akkor felkelt de akkor se én voltam az első, hanem telefon es hívta anyát..

A többi emlékeim pl bölcsibe mikor vitt apa kocsival. Allandoan némán vezetett. Ez volt a szokásos hogy némán utazunk. Egyszer gondoltam megszólalok es amikor a hídon mentünk át, kèrdeztem mi van a híd alatt. Nem válaszolt. Nem kérdeztem meg újra. Maradtam csendben. Aztán vmi hosszu percek mulva megszólalt hogy "víz".

És ennyi.

A többi emlékem még későbbiek.

Van egy olyan emlékem (ezt tartom a legrégebbinek), hogy felébredek és nem emlékszem semmire, de tényleg semmire, ami korábban történt. Kimegyek a konyhába, ott áll egy nő, akiről kiderül, hogy az anyám. Megjön egy ember, akiről kiderül, hogy az apám.

Nagyon bizar, azóta se tudom mi történt velem.

A legrégibb emlékem másfél éves koromból van, amikor az első hó volt amit érzékeltem is és apám csinált nekem egy hógolyót, én meg fogdostam és csodálkoztam, hogy milyen hideg. Apám szerint akkor mondtam ki az első érthető szavamat, de pont arra nem emlékszem, csak a hógolyóra. Olyan emlékem is van, hogy a gyerekágyban állva az ablakon át nézem a madarakat az etetőnél, az is kb. ekkoriban lehetett, mert az előtte lévő télen nem tudtam állni, az utána lévőre meg emlékszem.

Utána 2 éves koromból emlékszem egy kórházi útra és 2 és fél éves koromból egy fotózásra meg akörül volt egy oltás, ami megmaradt,mert anyám azt mondta hogy csak a piacra megyünk de nekem gyanús volt, hogy kiöltöztetett szép ruhába és azt csak akkor csinálta ha orvoshoz vitt. Igazam lett és mélységesen fel voltam háborodva. 3 éves koromtól már minden megvan.