Mi járhat egy eladó fejében, aki kiutálja a butikból valakit mert szerinte nem engedheti meg magának azt az árut?

Olyan nincs, hogy "kiutál" valakit. Egy vevönek semmi baja sem lesz, ha az eladó nem vigyorog rá, nem ugrálja körül, az meg, hogy magában mit gondol, mindegy, föleg mert ezt úgysem tudja egyetlen vevö sem, legfeljebb beképzel valamit.

Az meg kizárt, hogy odamegy valakihez, hogy nem elég drága ruhákban vagy, többet nem jöhetsz ide.

Létezik a kiutálás az eladó részéről, de nem ilyen helyzetekben. Hanem amikor azt nézik ki belőle, hogy nem akar ott semmit venni, csak mindent kipakoltat, kérdezget, felpróbál stb. Nem okvetlen azért, mert nem lenne pénze megvenni, hanem mert eleve nem akar vásárolni. És tökmindegy, lenne-e az a ruha abban a színben, abban a méretben. Akkor valami más kifogást keresne, de akkor se venné meg.

Nem minden eladó érezteti ilyenkor se, hogy mit gondol az ilyen emberről, de van, aki igen.

Én ilyet egy híres autómárka szalonjában, hazai márkaképviseletében tapasztaltam, amikor nem nézték ki belőlem, hogy lehet ilyen autóm és így az egész testbeszéd és attitűd, ami ott volt, ezt sugallta. Egy német autómárkáról van szó, régebben csak sportkocsikat csináltak és híresek a boxermotorról és az ikonikus modelljük farmotoros elrendezéséről.

Aztán később elégtétel lett az, hogy vettem ilyen autót és csakazértis vittem oda szervizelni. Illetve találkozókra járni.

De a kérdésre visszatérve: nagyon rossz PR szerintem és elcseszett marketing, mert lehet olyan, hogy valaki jelenleg nem emgedhet meg valamit, de ha elüldözik őt ezzel a viselkedéssel, akkor később, ha már megtehetnék, az emberek többsége már csak azért sem ott fogja megvenni a kívánt portékát. Lehet ez egy autó, egy óra, egy a bőröndjeíről elhíresült francia luxustáskamárka, amiben a Lajos név is szerepel csak nem magyarul. Ott is vannak hasonló jelenségek egyes elmesélések szerint. No meg vannak külföldi szalonok is, ahol meg nem flegmáskodnak. Ennyi.

Azt nem tudom de velünk egyszer megesett. Egy annyira nem is extra menő drogériába mentünk be a haverommal diákmelóból hazajövet, mert az anyukájának akart venni egy parfümöt. Nem voltunk se koszosak, se büdösek, csak nem a legszebb ruhánk volt rajtunk, hanem farmer-póló, amiben dolgoztunk, én no smink, no ékszer. Mentünk célirányosan és kerestük a parfümöt, mire odajött az egyik eladó hölgy és közölte, hogy szerinte ez az üzlet nem a mi árkategóriánk és legyünk szívesek távozni. Köpni nyelni nem tudtunk. A srác szülei amúgy kőgazdagok, csak normálisan nevelték, a srác önszántából járt diákmelózni. Mindenesetre simán meg tudta volna venni a drága parfümöt, meg is vette aztán, csak máshol.

Utána én évekig nem mentem be ebbe a boltba, mert felcseszett a dolog de aztán egyszer muszáj volt, mert csak náluk volt elérhető egy szérum, amit használok. Akkor már főállásban dolgoztam, szépen fel voltam öltözve, smink, szép köröm, ékszer. Épp hogy a seggem nem nyalták ki. Hát kapják be.