Ha abszolút nem érdekelnek már a régi osztálytársaim és szeretem megszakítani a kapcsolatot mindenkivel, akkor miért idegesít hogy ők még 15 év után is jóban vannak?

Ez most egy fura kérdés lesz, de szeretném kiírni magamból.

Nem tudom hogy miért, de mindig is örömmel töltött el ha megszakítottam a kapcsolatot az emberekkel.

Középsuliban fogalmazódott meg bennem az, hogy nem szeretném hogyha bárki az gondolnál hogy ő az egyetlen barátom és nincs más körülöttem, ezért még az akkori osztálytársaimnak és akikkel jóban voltam egy párszor azt hazudtam hogy épp mással vagyok.

Tehát konkrétan kitalált sztorikat mondtam nekik kitalált emberekről…

Ez felnőtt koromban csak még inkább eldurvult. Soha nem akartam hogy bárki azt gondolja hogy csak ő van nekem.

Abszolút egy árva lélekkel nem tartom már a kapcsolatot, sem alt. Iskolából, sem középsuliból.

93-as évjárat vagyok, tehát az általános iskolásokkal 2008 óta, illetve érettségi ota sem a kozepsulosokkal, 2012 óta.

És ez totál jo érzéssel tolt el hogy elérhetetlen vagyok számukra.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy általános iskolában az akkori legjobb barátnőm elárult és összejött egy másik lánnyal akivel együtt közösen szivattak… Aztán kibékültünk, de olyan 15 éves koromban rájöttem hogy ez hülyeség volt és nem kellett volna.

Pont ma láttam egy képet Facebookon hogy az a két lány és még másik kettő az osztályból összejöttek egy italra és feltöltöttek egy képet Facebookra.

(Az összes bejelölt már több mint 10 éve, de az egyiken kívül már ki is töröltem mindet)

Ezért láttam meg a fotót.

Nyilván a társaságukra egyáltalán nem vágyom, abszolút semmit nem akarok tőlük de valamiért mégis irritál hogy ők még ennyi rengeteg év elteltével is jóban vannak és összejárnak... Mivel én nem tudom ezt megmagyarázni magamnak, őszintén nem tudom hogy miért lehet, ezért kérdezem hogy külső szemlélőként mit mondanátok miért irritál ez engem?

Bár azt is hozzáteszem, hogy mindig is volt egy olyan tulajdonságom, hogy nem szeretem látni ha az emberek körülöttem jóban vannak. Pl. ha munkahelyen jóban lettem egy lánnyal, aztán egy másikkal is, aztán pár nap múlva láttam hogy ez a másik két lány jóban lett egymással az engem brutális módon elkezdett mindig is irritálni…

Középiskolával az is volt a baj, hogy egy gyenge suliba jártam, ahol pl több lány akikkel jóban voltam kibuktak mellőlem... egy volt, aki még a bukása után is ami elsőben volt pár évvel később is hívott(persze közben neki is hazudtam hogy épp mással vagyok), vele tényleg nagyon jóban voltam, de közben valamennyire szégyelltem is mert nagyon züllött lány volt, 16 éves kora után már nem is járt suliba mert újra megbukott elsőben, utána 19 éves kora körül gyereke lett egy romától... ennek ellenére ő néha eszembe jut, hogy mi lett volna ha tartottam volna vele a kapcsolatot és lett volna egy barátom(jelenleg egy sincs mert egyszerűen bárkivel jóban vagyok, valamiért mindig megszakad a kapcsolat...)

Az anyámnak pl több nagyon jó barátja is van, az egyik már általános iskola óta megvan neki, már több mint 40 éve barátok.... és a mai napig töretlen. Őszintén nem értem hogy anya és lánya hogy lehet ennyire különböző... egyébként irigylem ezért, bevallom.

Szóval, szerintetek miért irritál az hogy ez a 4 lány 31 éves korunkban is jóban van még, mikor én töröltem ki az összeset az ismerőseim közül és abszolút nem érdekelnek?