Az emberek 99%-a miért nem őszinte, ha a másik emberrel problémája van?

Arra miért büszke valaki, hogy soha senkinek nem mondja meg, amit gondol, vagy amit például vezetőként muszáj lenne?? Attól nem jó ember lesz, hanem álszent. Az ilyen mindenkinek azt mondja, amit a másik hallani akar; egy szélkakas, nem lehet rá számítani.

Ha meg nem tartja magában sem a véleményét, hanem másokkal csámcsog rajta, mert ő meg arra élvez, akkor még sz@rkeverő is.

Akik utálják az embereket, azok pont az ilyen embereket utálják és pont e miatt. Nem csoda, hogy nem jön ki jól velük. Van, aki nem képes az egyenességre.

„Túl őszinte”? Vagy az igazat mondja, vagy nem. Inkább az cinikus, ha valaki erkölcsileg felsőbbrendűnek érzi magát amiatt, hogy ő senkinek nem meri megmondani a véleményét, de rohan kibeszélni a háta mögött, zsigeri rosszindulattal. Ő is használhatná az őszinteség eszközét, pl mondhatná, hogy „ezt bántónak éreztem” „én inkább azt szeretem, ha” stb, de ehhez nincs gerince, csak a háttérben lejáratni. Engem nem érdekel, ha bunkón is, de inkább mondja a szemembe, amit akar, legyen ember.

„Vállalja a következményeket” – ergo ha már ilyen főbenjáró bűnt követett el, hogy igazat mondott, akkor indulhat a jogos bosszúállás. Na, ezért nem divat az őszinteség.

#14 Nem mindig irigység. Ha azt kérem, hogy legyen inkább őszinte, ne hitegessen és ettől vérig sértődik és vegzálni kezd, az inkább valami önértékelési probléma, vagy túl nagy ego. Ha meg örömét leli abban, hogy a másiknak kárt/fájdalmat okoz, talán nincs más forrása erre.

44-es férfi zokni vagyok

Keresem őszinte páromat (nálam csak a nők jönnek szóba)