Mennyire normális ,hogy tiniként nagy hazaszerető voltam, felnőttként utálom az országot?

Tiniként sose voltam hazaszerető, de nekem is sokat változott az elképzelésem arról hogyan működik a világ.

Van amit mondanak az embernek és elhiszi, mert maga még nem látta. Majd idővel szépen lassan leépülnek azok a dolgok amikben szeretett volna hinni.

Sokan ezt úgy élik meg hogy gyenge jellem, elárulta az elveit. Nem így van. Sose ciki beismerni ha tévedtünk és tanulni, jobbra, igazságra törekedni. Biztos vagyok benne hogy ma is vannak olyan gondolataim amiről az idő bebizonyítja majd hogy butaság. Az igazi butaság ezekhez foggal körömmel ragaszkodni, mikor a valóság szemünkbe néz. Sajnos sokan ezt csinálják.

Amúgy meg amit leírtál nem csak magyarországon megy így. Az anyagi javak nincsenek egyenlően elosztva. Az hogy valakik annyira fényűzően élnek, mint sokszor látjuk, csak úgy engedhető meg, ha valaki pedig kevesebbet kap. A kapitalizmus ezt nem csak megengedi, hanem a köré épített hitrendszer a kevésből élő munkást hibáztatja, hiszen biztos nem dolgozott vagy tanult eleget. Vannak jobb és rosszabb részei a világnak, de amerikában is most ezzel kerülnek szembe az emberek ahogy nyílik szét az olló. Máshol sincs kolbászból a kerítés. Az hogy magyar vagy még rá tud tenni egy lapáttal, persze. De a probléma forrása nem csak itt van jelen.

Abban az értelemben normális, hogy abban a közegben, amiben élsz, ez az általános. Ugyanakkor nem tartom okénak, hogy másokat okolsz a saját döntéseid következményeiért.

Képzeld, én is megbuktam az egyetemen, ki is rúgtak. Nekifutottam még egyszer, és elvégeztem. Most nettó 8-900-at keresek, egyszerű alkalmazottként. Volt egy haverom, aki később szintén bukásra állt. Korrepetáltam, segítettem, ahol tudtam, de azt mondta, neki nem hiányzik ez a szívás. Most eladó egy boltban.

De még ez sem feltétlenül gáz. Egy másik haverom elment szakmunkásnak, de a szakmájában ügyes lett, és ő is bolti eladó, de olyan helyen, hogy a jutalékokkal, egyebekke együtt nettó 500k körül szed össze.

De ha meg utálod az országot, akkor állj fel, és menj tovább.

Amit mutatsz, a tanult tehetetlenség. Azt hiszed, ennyi a max, amit ki lehet hozni, és semmit sem tehetsz ellene.

Szóval jól értem, hogy megbuktál az egyetemen, és most az ORSZÁGOT utálod, mert látod, hogy akik nem buktak meg, azoknak jól megy...

Hát nem tudom, én soha nem az országot utáltam, ha megbuktam pl. egy vizsgán, hanem próbáltam legközelebb többet tanulni, és hasonlók.

"Kérdezőnek az a legnagyobb baja, fizikai munkás ma idehaza létminimumon él."

Csak hát ez konkrétan nem igaz.