Olyanok akik céltalannak érzitek az életeteket, ti is függőségekkel ütitek el az időt?

16: az értelmetlen szenvedésben persze hogy nincs öröm. De a tudatos, célért vállalt szenvedésben pont hogy van öröm, elégedettség, szeretet és még sok más jó érzés jön vele. Pl amikor a fiaimért teszek valamit, és látom az eredményét, az teljesen elveszi a szenvedés minden negatívumát!

Vagy amikor a házat újítgatom, persze hogy szenvedés, sokszor hátfájás a vége ami néha még hetekig rossz, de mégsem akarnám kihagyni mert annyira jó érzés a két kezem munkáját látni és ha a családom is értékeli, az meg hab a tortán. Persze sokminden nem sikerül elsőre és lelomboz egy kicsit, de ha nem adom fel a célt akkor újra és újra nekiugrok, több tapasztalattal és egyszer csak sikerül. Egy kerti projektem már a harmadik nekifutásnál tart, de már lassan látszik a vége. Egy programozási projektemet meg már sokszor félre kényszerültem tenni de most már az is egyenesbe kerül.

Egyik sem volt könnyű, tele volt hajtépéssel, fájdalommal, kudarccal, kedvvesztéssel, de ha feladom akkor tuti csak rossz érzés és depi vár mert akkor ugye jön az alapértelmezett öncél ami nem vezet sehova.

Így működik az ember. Célja kell legyen, különben elsorvad, ezért van a depi. Az mutatja hogy rossz irányba mész és változtatni kell.

Kicsiben is ez van. Ha nem használod az izmaidat, elsorvadnak mert úgy érzi a test hogy nincs célja, arra nem pazarol energiát.

Az Életnek Te vagy az izma.

17: "Az elérhetetlen cél inkább csak kiégést okoz szerintem."

Az elérhetetlen cél nem okoz kiégést. Teljesen elérhető cél is okozhat kiégést (pontosabban megint önös akkor a cél).

Akkor okoz kiégést ha az elérhetetlen cél elérése a cél, ami már önmagában egy paradoxon. Nagy butaság úgy elérhetetlen célt választani hogy elvárod hogy elérjed :)

A kiégés attól van ha valami hülye mércének akarsz megfelelni. Külső vagy belső. Túl sokat vársz magadtól. Mert akkor megint csak te vagy a cél. A kiégés is csak depi valahol.

26: Persze hogy higgy abban amiben szeretnél, csak azért írom mindezt mert úgy tűnt hogy valami tanácsot kérsz és szerintem amit én csinálok az egy kiút ebből:

"Én is sokszor menekülök, csak lassan már nincs hova. És a legrosszabb az egészben, hogy egy külső szemlélő simán boldognak mondaná az életem. Csak hát én nem érzem annak, sőt..."

Én is menekültem sokáig. Persze akkor is hallottam sok okosságot ami így utólag igaznak tűnik de akkor ugyanígy nem hatott meg mint most téged. De most már asszem értem miért.