Olyanok akik céltalannak érzitek az életeteket, ti is függőségekkel ütitek el az időt?

Úgy látom a cél megválasztásának a szabadságát összekeverik itt többen a körülmények és lehetőségek megválasztásának a szabadságával. A körülmények és a lehetőségek minden pillanatban adottak, de persze azok is folyamatosan változnak. Pl 18. születésnapod előtt nincs lehetőséged legálisan piát/cigit venned, utána van. Nem fix az se, csak az adott pillanatban adott és az is változó hogy mekkora befolyásod van felette.

No de nem is erről volt szó hanem a _célod_ megválasztásának a szabadságáról. Annak semmi köze ahhoz hogy a célod elérése a te helyzetedben milyen könnyű vagy nehéz.

Akkor céltalan az ember élete ha nem választ magának célt, csak úgy él bele a semmibe, amerre épp a szél fújja, pillanatnyi élvezetek és energiaminimum felé lép, ill. a kellemetlenségek elől menekül. Ez a totál depresszió tökéletes receptje. Ez egyenes út afelé hogy az ember reggel ki se akarjon kelni az ágyból, és mindennel csak megpróbálja kiütni az agyát és a lelkiismeretét. Igazából ez vezet a pokolba.

Ettől különleges az ember, hogy saját maga választhat magának célt. A hangya nem tud magának saját célt választani. Nem mondhatja egy dolgozó hogy csesszétek meg a bolyotokat, én elmegyek és festő leszek vagy kertész. Te megteheted! Az hogy sikerül vagy nem az lényegtelen, attól még szabadon választhatod.

A cél választásának szabadsága nem azt jelenti hogy mint valami isten legyinthetsz egyet és hirtelen mindenki eltart és csak gamezhetsz egész nap.

Viszont választhatsz bármilyen célt magadnak és haladhatsz afelé egész életedben. Ha könnyű célt választasz, akkor hamarabb eléred és utána választhatsz másikat. Ha nagyon nehezet, akkor nagy eséllyel nem is éred el az életedben. És azzal nincs semmi baj! Az is jó cél! Mert nem az a lényeg hogy eléred vagy nem, hanem hogy van, és ettől mindig tudod hogy miért küzdesz, élvezed ahogy haladsz felé, van miért felkelned reggel, örömöt ad minden lépés megtétele, értelmet ad az életednek!

És még az nagyon fontos hogy ne te legyél a cél! Amikor nincs célod akkor az alapértelmezett célhoz esel vissza, ami csak a saját tested életben tartása. Ez azért rossz cél mert mindig idővel depresszióhoz vezet. A saját tested, bármit is teszel, megöregszik, megbetegszik és meghal. És ezt már előre tudod, vagy legalábbis érzed. Ez egy értelmetlen cél mert pontosan tudod a vége mi lesz, attól függetlenül hogy te mit teszel.

Ha pl a gyerekeid felnevelése a célod, az sokáig feladatot és értelmet ad az életednek, de ők is egyszer felnőnek és azzal vége is a célodnak. Ami megint nem baj, csak majd válassz egy másikat. Különben életed végéig anyáskodsz felettük és az agyukra mész :)

Igazából a legjobb célok pont azok amikre semmi esélyed hogy az életedben eléred! Akkor végig lesz teendőd.

Igen, internetfuggo vagyok

De nem poresz🤣

#9: Nem a gyakorizás a célom, van nekem sok, sőt néha úgy érzem túl sok is. Ez csak kikapcsolódás. Pl most elakadtam egy projektemben és azt tapasztaltam hogy ha valami teljesen mással foglalkozom egy darabig akkor előpattan az agyamból majd a megoldás.

Amúgy a gyakorizás se értelmetlen. Egyrészt hiszem hogy van akinek betalál, hiába pontozott le mindenki. Lehet hogy segíteni fog valakinek amit írok.

És ha nem, akkor sem értelmetlen, mert tök hasznosnak találom azt hogy így kiírom magamból a gondolataimat, megfogalmazom magamnak is ezt. Van aki naplót ír az önismeretért, én gyakorizom :)

Köszönöm. Nem is kell egyetértened velem, csináld úgy ahogy Te szeretnéd, gondold ahogy Te szeretnéd. Ez az egyik szép dolog az emberi életben.

Depresszióhoz csak akkor vezet szerintem egy cél, ha úgy csinálod ahogy most megfogalmaztad: "eredménytelenül célért küzdeni". Ez egy fogalmazási csel, mert itt valójában megint csak saját magad a cél, hogy TE érd el a célt, hogy NEKED legyen jó érzésed. Írtam korábban hogy akkor depresszióba vezető egy cél ha saját magad a cél. Ez pont ugyanaz csak álcázva. Az hogy neked jó érzésed lesz, az inkább mellékhatás, és nem garantált.

A cél felé vezető út egyáltalán nem valószínű hogy kellemes lesz, de mégis jó!

Volt régebben egy projektem ami iszonyú stresszes volt. Menet közben nagyon szenvedtem, 16 órákat dolgoztam hétvégén is hónapokig, de végül sikeres lett a projekt és máig arra emlékszem vissza hogy akkor éreztem leginkább hogy élek. Akkor éreztem a leginkább értelmesnek az életemet! Hiába nem volt egy kellemes időszak. Máig büszke vagyok magamra amiatt és mindig példa magamnak hogy mennyi mindenre képes vagyok ha beleadok mindent. Akkor éreztem hogy sokat elértem.

#11

Az elérhetetlen cél inkább csak kiégést okoz szerintem.