Mit gondolsz a függőségekről? Miért függő az ember? Miért vagyunk hajlamosak a függőségekre?

Számomra elképesztő, mennyire rá tudnak függni emberek dolgokra. Oké, ez a definíció alapján telefonfüggő vagyok, de 2023-ban ki nem? Kevés ilyen embert találni.

De ilyen szereknek nem vagyok függője, és én megérteni se tudom - alkoholt kb havonta 1-2* fogyasztok, de azt is úgy, hogy barát jön az ötlettel, én meg miért ne alapon belemegyek

Rendes cigitől egyenesen rosszul vagyok, elektromosat próbáltam egyszer, 2 óráig köhögtem-krákogtam utána, nekem ez aztán nem kell. És elvileg az első mindenkinek rossz, így aztán végképp nem értem, akkor honnan jön a második...? Mintha odacsuknám a kezem az ajtóhoz, nyilván szar érzés, de azért legközelebb még egyszer szándékosan...

Füvet nem próbáltam, de kíváncsi ember vagyok, és vélhetően a következő pár hónapban sorra kerül. Erősebbet nem szeretnék kézhez venni

Kávéra meg csak az íze miatt vagyok "ráfüggve", arra már évekkel ezelőtt rájöttem, hogy a kávéban a koffeinnek nem igazán van hatása rám, csak feketeteában és kólában. Arra meg csak néhány hónapja jöttem rá, hogy ha nem fogyasztok koffeint, a havi piros napok nem elviselhetetlenül fájdalmasak (2 napig a fájdalomtól és fájdalomcsillapítóktól szinte teljesen kiütve csak feküdtem az ágyban, se iskola, se munka nem ment, annak is örültem, ha naponta kétszer kijutottak a konyhába, hogy megtöltsek egy vizes palackot, hogy bevigyem a szobába, és ne száradjak ki). Szóval azóta a kávét tényleg csak az íze miatt iszom, koffeinmentes gyerekkávé formában.

Energiaitalt előtte se fogyasztottam, feketetea és/vagy kóla néhány nehezebb és hosszabb napon hasznos társam volt, de nem éri meg azt a fájdalmat

Azért Nescafé-ról Maci kávéra váltani nem gyenge váltás!

Egészségetekre! ☕

3: hát, az íze legalább hasonló :) és engem a kávé tényleg nem ébresztett fel, ezek szerint csak egyéb, negatív hatásai voltak sajnos.

Amiről nehezebben mondanék le, az a tej, meg nagyon sok zöldség. 1-2 naponta egy liter tejet azért elfogyasztok, ezzel bátyám is így van, úgyhogy nem győzzük pótolni otthon :D de a maci kávét is tejbe keverem, nem vízbe, kakaót is szeretjük, müzli...

Minden függőség mögött valami trauma, feszültség, stressz áll, amit ezzel próbálnak egyesek orvosolni, hogy valaminek a függőjévé válnak.

Rengeteg szakkönyvet írtak már erről, érdemes néhányat elolvasni közülük.

A problémákat ezeket a dolgok nem oldják meg, ugyanúgy megmaradnak. Egy jó pszichológus, elvonó segíthet ezen.

Én pornó- és szexfüggő vagyok. Szerintem másra csak azért nem szoktam rá mert cigitől, alkoholtól borzasztó rosszul voltam, utóbbinál ha keveset ittam is hulla voltam másnap. Ezt leszámítva az a kábultság sajnos bejött amit az erős részegség okoz. Durvább szereket félelemből nem próbáltam soha. Hajlamos vagyok a pánikrohamokra, szorongásra szerintem fenn áll a kockázata, hogy bekattannék a szerektől vagy nagyon rossz tripem lenne. Még a frontintól is pánikoltam amikor elkezdett hatni, pedig az egy nyugtató…

Mondjuk a pornó is lestrapál fizikailag, egy ilyen 24 órás maraton után volt, hogy azt éreztem leáll a szívem, vagy gyakran volt hogy pl. emiatt nem aludtam és alvás nélkül jártam dolgozni. Mentálisan teljesen beszűkülsz, kiégsz már mást nem is tudsz élvezni az életben igazából a szexet meg a filmeket is egyre nehezebben, mindig kell valami új. A pornó már kb. nem is maszturbálásról szól hanem egy tudatmódosító rituálé, több óra után teljesen más állapotba kerülsz. A szex meg abszolút csak egy adrenalinbomba, újszerű dolgok keresése szerintem évek óta kétszer ugyanazzal nem szexeltem, de volt hogy egy nap hárman is jöttek kb. egymás után. Vagy munkahelyen ebédszünetben nem enni mentem, hanem gyorsban átugrottam valakihez tinderről aztán munka után is valaki mással “randiztam”. Aztán csomó ember szerint mi bajom van, örüljek neki közben meg nem normális és nekem sem jó ez csak egy függőség tárgya, viszont mivel nem egy szer meg alapvetően egy egészséges normális dolog, ezért sokan nem veszik komolyan a problémát mert fiatal férfiként állítólag ez oké, én meg érzem hogy mentálisan csak rohadok le ettől.

Szerintem a durva függők közül sokan eleve depressziósak voltak, vagy más problémák miatt képtelenek voltak alaphelyzetben ugyanazt az örömöt megélni mint mások. A függőség tárgya viszont ad valamit amitől átmenetileg “jól” érezheti magát az ember. Ennek viszont az a kemény ára, hogy cucc nélkül rosszabb az alaphangulata mint korábban. Innentől meg egy ördögi kör, mert egy idő után már csak X dolog hatása alatt képes egyáltalán elfogadható állapotban érezni magát, abból is egyre több kell hogy ugyanazt a hatást produkálja mint elsőre. Én is volt, hogy pár hónapra, fél évre leálltam mindennel mondván ez így nem mehet tovább de hogy ilyenkor egy átmeneti javulás után mindig apátia uralkodott el rajtam. Hogy oké, most nyugis minden de összességében ugyanolyan szarul vagyok csak még pozitív inger sem ér, konkrétan azon gondolkodtam hogy mi a fsznak élek. Önmegtartóztató életet pedig nem lehet élni vagy nem akarok, viszont absztinencia nélkül meg nem tudom mennyire lehet leszokni. Mert hiába vagy hónapokig tiszta és nem nézel pl. poreszt egy sima sztenderd kiveréstől is átkattan az agyad függőre és jön a sóvárgás.

A függőség egy olyan rémálom amiből nem jó felkelni.