Amikor arról beszélünk, hogy a hatalom, a pénz megváltoztatja az embert negatív irányba, igazából miért történik?

Megízleli, milyen az, ha státusza, befolyása van, több ember ismeri, amit előbb vagy utóbb a saját hasznára fordít, visszaél a lehetőségeivel, kihasználja azokat. Ez elsősorban akkor gond, ha közben (szándékosan) árt vele másoknak, az ő kárukra történik mindez.

Látni és tapasztalni kezdi, mi minden működik máshogy, amikor van pénze, hatalma ahhoz, hogy a saját malmára hajtsa a vizet.

Nem változtat meg minden embert. Aki rossz, gonosz, az pénz és hatalom nélkül is az. Legfeljebb, aki nincs pozícióban, arról a nagyobb tömeg nem tudja, látja.

Aki normális, az akármilyen pozícióba kerül, nem fog vele visszaélni.

Érdekes kérdés, ami körül sok a félreértelmezés. Kb úgy szokás ezt elképzelni, hogy adott egy jó ember, akinek a hatalom megfertőzi a lelkét, először függővé válik ettől a hatalomtól, végül megőrül és kifordul magábaól, mint Gollam a Gyűrűk urában. Ez marhaság, nem így megy.

A hatalom, akármilyen kicsike hatalom is, három fontos dologban megváltoztatja az életed.

1: az erő érzése. Ha hatalom azt jelenti, hogy hatással tudsz lenni dolgokra, ettől erősnek, fontosnak, különlegesnek érzed magad. Ez motiválja a hataloméhes embereket, ki ne akarná magát fontosnak és erősnek érezni, ez az addiktív rész.

2: megváltozik a viszonyod az emberekhez. Az egyik a lábadhoz dörgölőzik, a másik fél tőled, a harmadik féltékeny és rivalizál, a negyedik gyűlöl, stb-stb. Nem a hozzád, hanem a hatalomhoz való viszony dönti el, ki lesz hozzád kedves, csak nem biztos, hogy te ezt észreveszed.

3: a hatalommal általában felelősséget is kapsz. A felelősség teher, és szívesen megosztja az ember másokkal. Könnyű azt gondolni, hogy a hatalom elől menekülő társaid, igazából szarban hagynak a felelősséggel, és ezért büntetni őket. Cserébe nagyon hálásnak lenni a dörgölőzőknek, mert ott vannak, és azt mondják, amit hallani akarsz.

Ez pedig egy öngerjesztő spirált teremt. Aki eddig félt tőled, még jobban fél, te pedig még jobban haragszol rá. Szép lassan ellenségek lesztek. Melletted pedig csak dörgölőző, behódoló és rajongó emberek maradnak, ezért elszakadsz a valóságtól, és egyre messzebb mégy.

Így jutunk el odáig, hogy egy politikus kevert fajokról beszél, disznóvágással példálózik, "vége van, kicsi" beszólásokkal traktál, mert egyszerűen nincs már aki szóljon, hogy ezt nem kéne. Illetve, aki megteszi, az irigységből teszi, meg mert gyűlöl bennünket.

"Ha tényleges hatalomtól beszélünk, akkor az nem egyszerűen azt jelenti, hogy valakiből főnök lesz, hanem arról, hogy Elon Musk-hoz, Bill Gate-éhez hasonló vagyonra tesz szert."

Hülyén fog hangozni, de mindegy. A vagyon főleg mindegy. A személyiségtorzulást a hozott személyiségjegyek, a hatalomkoncentráció mértéke, és a hatalomban eltöltött idő befolyásolja.

Mondjuk, az egyik véglet a kis g.ci kollégád, akit kineveznek wc-felelősnek, és azonnal királyként kezd viselkedni. Nulla idő, minimális hatalom, és máris torzul az ember, annyi szar komplexust hoz magával.

Hatalomkoncentrációra példa mondjuk Merkel és Orbán. Az alap személyiségjegyeiket nem ismerem, de hasonló hatalomban eltöltött idő alatt egyikük állandóan kompromisszumkényszerben volt, a másik előtt pedig elfogytak az akadályok. Előbbi sokkal korrektebb szinten tudott maradni, mint utóbbi.

Példának hoztad Muskot, vagy Gates-t. A nagy self-made sztorik ellenére ezek az emberek általában magasabb családokból jönnek, ahol a hatalom nem ismeretlen közeg, hozzá vannak szokva. Másrészt meg hiába a világ leggazdagabb emberei, meglepően nagy rajtuk a kontroll, hiszen egy csomó hasonlóan nagy hatalmú embertől függenek, és a piac is azonnal lereagálja a f.szságaikat. Steve Jobsot konkrétan kirúgták a saját cégéből is.

Ezzel nem azt mondom, hogy az ő személyiségük nem torzul, persze, hogy torzul. Csak azt mondom, hogy erősebb belső és külső korrekció dolgozik rajtuk, ami ezt ellensúlyozza.

A pénzt és hatalmat hívhatjuk szabadságnak és új lehetőségeknek.

Amíg nincs pénzed és hatalmad, addig jóval korlátozottabb életet élsz, rengeteg ajtó csukva marad előtted, így nem is tudhatod, hogy milyen ember vagy igazából.

Sosem lehetsz igazán rossz, hiszen az konkrétan tönkretenné az életedet (börtönbe kerülhetsz, elveszítheted a munkád, stb), így nem is tényleges szívjóságból vagy jó ember, hanem túlélési ösztönből. Sokan hiszik azt hogy rendesek, miközben csak nincs lehetőségük a rosszra. Amikor valaki hatalmat szerez, akkor derül ki, hogy mire is képes igazából.