Az igazságérzet, vagy a békeszeretet az erősebb érzés nálad?

Nálam ez nagyon ember-és helyzetfüggő.

Már én is rájöttem, hogy az összefogás csak álomvilág. Kicsiben is látni, hogy pl a munkahelyemen apróságokért sem vállalják az emberek a felelősséget (egy mosatlan bögre), nemhogy még kiállni a másikért. Követelőzni viszont habzó szájjal tudnak, illetve a másik embert nagyítóval figyelni egész nap. Ezekben a kis dolgokban is ilyen a hozzáállás, ezt tanítják a gyerekeknek is otthon.

Én még mindig barom vagyok, mert mondjuk legutóbb is szóltam a buszsofőrnek, hogy ne csak a 15 éves gyerekekbe kössön bele, mert már több nap után én elégeltem meg, hogy minden fiatalban talált valami kivetnivalót, nyilván ők meg nem biztos, hogy mernek úgy kiállni magukért.

Sajnos már vitakultúrája sincsen a többségnek, csak személyeskedni, vádaskodni és feltételezni tudnak. Na most hiába magyarázom én észérvekkel, kézzel-lábbal az igazamat, ha ő csak sértődötten távozik kibeszélni valakinek, hogy mekkora egy barom vagyok. Akkor már inkább én legyintek és megtartom magamnak. Mégpedig azért, mert ezek az emberek mindent megtesznek, hogy alád tegyenek, arra pedig nincs szükségem.