Egyesek miért gondolják azt, hogy bunkóság a táskát az ülésre tenni minden szituációban a vonaton? Vagy miért bunkóság azt mondani, hogy bocsi, foglalt a hely? (Feltéve ha nem kamuból mondja valaki)

Egy kommentszekcióban szembesültem azzal, hogy meglepően sokan háborognak azon, ha valaki lerakja maga mellé a másik ülésre a táskát és úgy utazik. És a háborgókon belül elég széles réteg van, aki azt a gondolatmenetet képviseli, hogy akkor is bunkóság, ha amúgy rengeteg szabad hely van.

Mármint én eddig azt tapasztaltam, hogy vonaton csak akkor ül le mellém/vagy a négyes üléshez velem szembe/ bárki is szó nélkül, ha van helyjegyes a járat, vagy ha ilyen lepukkant csöves kilométerekről érződő piaszaggal. Én is mindig megkérdezem(ha helxjegyes, akkor meg csak szólok, hogy oda szól a helyjegyem), hogy szabad-e a hely, ha valaki máshoz ülök le, függetlenül, hogy odarakta-e a táskáját, vagy sem. Mármint tudomásom szerint ez így illik. És ha amúgy is illik megkérdezni, hogy odaülhetek-e, akkor nem mindegy, hogy ott van-e az a nyomorult táska?

Meg nem értem, hogy miért kéne feltétlenül az ölembe/lábamhoz/felettem lévő polcra rakni a táskám, amikor az a számomra legpraktikusabb/legkényelmesebb, ha mellettem van? Ha valaki le akar ülni, úgyis illemből hozzám fog szólni, ha mellettem van a cucc, ha nem, akkor miért nem mindegy, hogy odébb veszem a cuccom, és leül a másik, vagy csak simán bólogatok és úgy ül oda? A végeredmény ugyanaz.

Meg például egy csomószor van az, hogy sokan vannak a vonaton, de mellém akkor se próbál leülni senki, ha a táskám az ölemben van, tehát nyilvánvalóan csak formalitás lenne megkérdezni, hogy szabad-e a hely. Akkor miért nem mindegy, hogy üres az a szék, vagy rajta van a táskám, ha már nem ül mellettem senki, és senki nem jött oda azzal, hogy ő oda akar ülni Én se szoktam mások mellé leülni, hanem inkább állok, random emberekről miért kéne tudnom, hogy miért állnak...?

Meg nem értem miért felháborító azt mondani, hogy foglalt a hely. Velem volt olyan, hogy a 9 éveshúgommal meg anyuval vonatoztam, ültünk hárman a négyes ülésben. Húgomnak pisilnie kellett, egyedül nem mert elmenni, szóval anyu elkísérte, én ottmaradtam egyedül, anyám vitte magával a táskáját, húgomnak meg nem is volt táskája. Odajött hozzám két középkorú nő, hogy szabad-e a hely. Mondtam, hogy bocsánat, de foglalt. Erre nekemáltak, hogy dehát olyan nincs, nem ül ott senki, nem foglalt az, mekkora bunkó vagyok. Nem értem ilyenkor miért nem lehet továbblépni, miért kellett volna megmagyarázni, hogy velem van anyám meg tesóm, csak a mosdóban vannak és őket várom, mert ugye, ha csak annyit mondok, hogy anyámékat várom, az annyit sugall, hogy még nem szálltak fel, ami szintén nem elfogadható a "nincs olyan, hogy foglalt" hozzáállású delikvenseknek, tehát akkor meg megint hozzá kéne tenni, hogy amúgy a vonaton vannak, csak a budin. A "bocs, foglalt" jellegű válaszoknál minden sokkal hosszabb, nekik megy az idő, addig megkérdezhetnék másokat és találhatnának helyet.

Az mondjuk szerintem is bunkóság, ha valaki előadja, hogy foglalt, miközben nem, meg nem veszi el a táskáját nyomós ok nélkül, ha valaki megkérdezi, hogy szabad-e a hely. De azoktól meg egyenesen hányni tudnék, aki nem tud normálisan hozzászólni a másik emberhez, hanem önsajnáltatóan posztol tiktokra egy videót, hogy ülnek az emberek a vonaton, és mellettük a táska, meg azoktól is rosszul vagyok, aki odahányja, hogy hát ő ezekhez az ülő emberekhez odamegy, felveszi a táskájukat és hozzájuk vágja szó nélkül és úgy ül oda, és úgy tesz, mintha ez rendben lenne. Holott szinte biztos, hogy semmi probléma lenne, ha odamenne a másikhoz és kulturáltan megkérdezné, hogy szabad-e. A 90% ilyenkor elveszi onnan a táskát (tapasztalataim alapján).