Mikor szoktak "elboszorkányosodni" a nők? Miért lesz belőlük "házi sárkány"?

5-ös vagyok.

Amúgy én mindig azt hallgattam a barátnőimtől meg a szomszédoktól, milyen szuper ferjem van, hogy főz, takarít, tereget, meg a kertet is csinálja, mert az ő ferjük semmit nem segít, a porszívót se fogja meg. Én meg mindig értetlenkedem, hogy de mi a francért hagyjátok ezt? Miért? Miért csináljátok meg? Miért nem b*szogatjátok őket emiatt?

Aztán ugye ahogy megszülettek a gyerekek, en is átvallaltam a házimunkát, mert otthon voltam, ráértem. Második gyerekkel aztán már kevésbé, az nagyon nehéz volt, aztán részmunkaidőben dolgozni is elkezdtem gyed mellett, de ugye a férjem meg nem akaródzott visszaszokni ahhoz, hogy akkor megint mosson-főzzőn ő is. Pedig amugy meg kicsit rendmániás,elvárna, hogy rend legyen, de neki ne kelljen megcsinálni, és akkor jött a csesuegetés, mikor hazajött, nekem meg rosszabb napom volt a gyerekkel, hogy de miért nem tudtam rendet rakni, ha itthon vagyok.

Szóval ebből lettek kva nagy veszekedések, és igen, idegsokkos lettem, ő meg házisárkányozott. És közben amugy arra iy rájöttem, hogy a ferfiak többsége egyszerűen - mondjuk ki- puhány a nőkhöz kepest, ezért szoktak ők meghalni egy náthával, nincs olyan teherbírasuk, felelőssegtudatuk, feleannyiba megpusztulnak, mint a nők. Gyengék, ők nem bírják, pláne nem a gyerekekkel járó feladatokat és stresszt.

Szóval nálunk is volt, amikor közel álltunk a válashoz, aztán egy nagy vita után elmondtam, hogy holnaptól komolyan változások vannak, mert ha nem, akkor én is azt fogom csinálni, hogy reggel felöltözök, elmegyek itthonról és maradjon ő egész nap a gyerekekkel, meg intézze a házimunkat. Es hogy nem fogom valtozni, ha ő sem.

Na, azota van javulás. Amugy nem akarok hazudni, hogy szó szerint semmit ne csinált volna, mint a baratnőim ferjei, de azért nagyon limitáltan. Amihez kedve volt. Ertitek.

Most leül a gyerekekhez normálisan játszani, még mindig szólongatni kell néha, de legalább megcsinálja a dolgokat általában. Magától is sokszor. Azóta itthon jo a hangulat megint, együtt főzünk, együtt vagyunk a gyerekekkel. Oké, a telefonját el azoktam venni néha, muszáj, ha magától nincs önkontrollja.

De most ha belegondokok, hogy közben a nőismerőseim már a gyerekek elött is erre panaszkodtak, hogy nekik semmit nem csinál a férjük, nem is csodálom, hogy házisárkányok. Mondjuk nem értem, ilyennel miért vállalnak gyereket, ott még annak az esélye sincs meg, mint nálam, hogy a férj összeazedi magát.

Na jó, nem igaz, valójában ertem, miért vállalnak gyereket, mert annál szebb dolog nincs, ha egy nő akar, hát akar. En se bántam meg emiatt, hogy a férjem belustult, attól még úgy érzem, nem tudnék gyerekek nélkül élni.

Csak azt látom, na, hogy a férfiak javarésze nem alkalmas erre a családos életre.

Nekem volt olyan barátnőm aki az elején is ilyen volt, szóval ezért nagy képmutatás csak a férfit hibáztatni.

Olyan nővel is ismerkedtem aki egyfolytában panaszkodott, magyarázott hogy ő sok figyelmet érdemel, meg szeretetet, törődést, tegyenek alá mindent egy párkapcsolatban. Nagyon sok igénye volt, csak valahogy egy szó nem esett arról hogy ő mit tud beleadni egy párkapcsolatba, a férfi érzései általában sosem kerülnek szóba.

#12

De akkor az az illető nem “elsárkányosodott a kapcsolatban”, hanem szimplán egy született sárkány.

Két ember hibája kell hozzá egyszerre. Jellemzően az egyik türelmetlen a másik meg konlfiktuskerülő, és egyik sem képes váltani.

Mamát idegesítik a legyek, és dühösen szól, ha nyitva marad az ajtó. Papát a legyek nem zavarják, a hangnem viszont igen, DE a veszekedést meg nem szereti. Végül is papa becsukja az ajtót, csak nem a legyek, hanem a békesség miatt. Ugyanakkor legközelebb is el fogja felejteni, és a helyzet megismétlődik.

Mama szempontjából a helyzet megoldhatatlan, és csak gyűlik benne a frusztráció. Leszarva, hülyének nézve és átlápve érzi magát.

És akkor jössz te, mint látogató, mit fogsz tapasztalni? Becsengetsz, egy kedves ember ajtót nyit, mosolyogva kérdi, mi újság, a háttérben meg egy idegbeteg üvöltözik, hogy nem igaz, hogy nem lehet azt a k.rva ajtót becsukni.

A nagy kérdés, hogy a türelmetlenség honnan fakad. Általában abból, hogy a nőnek több a feladata, mint amit el tud látni. Ez eddig normális: le kell adni belőle. Baj akkor van, amikor megpróbálja egyedül, és kiégeti magát a sorozatos kudarcokkal. Ettől frusztrált lesz, és magányos, úgy érzi mindent megtesz, de nem segít neki seni. Ezt pedig elkezdi ventillálni a környezetére.

Ugye egy tudatosabb férfi ezt észreveszi, és beavatkozik. De egy konfliktuskerülő embernek ijesztő ez a ventilláció, és elkezd távolságot tartani, és öngerjesztővé válik a folyamat.