Egy kényszerintrovertált embernek lehet-e teljes élete, vajon felteszi magában azt a kérdést, hogy "élet az ilyen"?
Azokra gondolok, akik kényszerből otthonülők, mert akaratuk ellenére nincs társaságuk, párjuk akikkel programokat csináljanak, elmenjenek utazni, viszont egyedül meg nem mennek sehova mert magányosnak érzik magukat főleg azt látva, hogy maguk körül mindenki valakivel van.
És de, egyszerűen vannak ilyen emberek akik hiába próbálkoznak, valamiért mindig lepattannak, kivetik őket a társaságok.
Nincs olyan, hogy az élet "ilyen". Nincs egy sablon, amihez mindenki igazodik, mert olyan az élet, és ha nem olyan lesz, akkor megy a sajnálkozás.
Úgyhogy igen, teljes az élete akkor is ha a burkában marad, mert nem tud kitörni, és akkor is teljes az élete, ha kitör.
Mert van olyan, hogy teljes élet, meg nem-teljes élet?
Ez hülyeség, az élet mindenhogyan teljes.
Ez nem kényszer.
A kényszer az, ha az alkesz apád bezár a lakásba és eldobja a kulcsot.
A kényszer az, ha nagydarab verőemberek állnak az ajtód előtt és megvernek ha kilépsz a lakásból.
Senki nem tart pisztolyt a fejedhez azzal, hogyha kimész meghalsz.
Ok, mentális betegség, kezelni kell, de attól még nem kényszer.
5ös valóban, de ez lehet akár az is,hogy feljön ideírkálni. Regisztrál barátkozós appokra, együtt játszik valakivel online.
Szinte mindenkinek van szüksége bizonyos mértékben társaságra.
De vannak emberek akiket sok m..
Oké magamról írok szóval akkor magamról beszélek.
Elfáradtam. Fiatal vagyok de kiégtem az emberek közt. Több problémám volt társas helyzetekben közöséggekben otthoni háztartásban rengeteg trauma ért. És bár próbálok arra gondolni mi az amit szeretek miért szeretek másokkal lenni.
Nem megy annyi sok rossz, hogyha kicsit is látok valakiből ami számomra negatív menekülnék. De benne maradok a helyzetbe, mert muszáj.
De ha úgy érzem nem akarnak engem ott nem fogom erőltetni magam, hogy meggyőzem a másikat, mert elfáradtam. Nincs kedvem megjátszani magam igazából azt se értem mit akarnak, mit várnak. Ha nyitok feléjük néha az is baj ha nem akkor az a baj ha önmagam adom az ha nem önmagamat az.
Szeretnék társaságot de olyat ahol elfogadnak.
Nem könnyű velem sem lehet nehezen lehet megérteni nehezen fejezem ki magam vagy lassan nyílok.
De nem akarom bizonygatni magamat. És szomorú hogy fiatalon így van mert ilyenkor szokás a legtöbbször bizonygatni.
Feladtam valamennyire de azért még próbálkozom. Csak már nem fogom venni olyan komolyan.
Mit jelent az, hogy "kényszerintrovertált" ember?
Én introvertált vagyok, de ez nem kényszer... el nem tudom képzelni, hogy valaki kényszer hatására NEM jár társaságba.
Milyen kényszer ez? Le vagy bilincselve otthon?
Én nem is akarok tarsasagba menni
Otthon vagyok 0-24-be csak bevasarolni megyek el otthonról
Nem szeretek emberek kozott lenni
És ez nem kenyszer hanem igy erzem magam
Ha emberek koze kéne mennem az lenne kenyszer
7-es, leírtam a nyitó hozzászólásban:
" akik kényszerből otthonülők, mert akaratuk ellenére nincs társaságuk, párjuk akikkel programokat csináljanak, elmenjenek utazni, viszont egyedül meg nem mennek sehova mert magányosnak érzik magukat"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!