Miért önt el forróság,és felhőtlen boldogság ha meghallok egy zenét,és oda képzelem az álomkép férfiakat magam köré? Az életben soha nem vált ki ilyet belőlem senki,de ilyenkor mikor képzelgek,és szól mellé egy zene is, a felhők fölé kerülök. Miért?

Gyermekkorom óta van egy álomvilágom,és ebbe képzelem bele magamat. Vannak visszatérő emberek benne, akikért oda vagyok. Na most,ha szól egy jó kis zene, akkor azt képzelem,hogy velem vannak,vagy én velük és ilyenkor mintha boldogság hormon szabadulna fel bennem. A való életben nem érzem magam boldognak, sőt nagyon sokszor volt,hogy depresszió közeli állapotba kerültem. Miért van ez?