Van egy nagyon jó barátnőm, évek óta jóban vagyunk, de az utóbbi hónapokban bárki/bármi a téma, állandóan magára tereli a szót, egyszerűen bármiből képes kihozni azt hogy ő így, ő úgy, gyakran próbál másokat überelni. Ha egy kisebb társaságban valami másról van szó, akkor is közbeszól és az ő történeteit kell hallgatni, vagy arról hogy vele durvább dolog történt, vagy valami teljesen nem odavágó, vele kapcsolatos dologról kezd beszélni. Nem tudom miért kezdett így viselkedni, és azt sem hogy hogyan mondhatnám el neki hogy indokolatlanul sokszor tereli magára a témát, azt pedig végképp nem hogy hogyan reagáljak ilyenkor, mert már felmegy a pumpa amikor ismét csak ő létezik. Nem szeretném megbántani mert nagyon jó barátnő és nagyon szeretem, de valahogy úgy érzem muszáj szólnom mert így csak gyűlik bennem és érzem hogy tudatosan eltávolodok tőle. Mindig próbálom megfejteni, megérteni hogy egy ember miért viselkedik úgy ahogy, de ebbe most beletört a bicskám, főleg hogy nem ilyennek ismertem meg. Vajon tudatoson csinálja ezt, vagy neki fel sem tűnik? Kérlek segítsetek!
Mi volt az a szituáció/történet, ami kiverte nálad a biztosítékot?
Nekem is volt hasonló barátnőm egyébként, egyetemen ismertem meg, mindketten eüre jártunk, el kellett viselnem 1 évig, hogy folyton a barátjáról panaszkodik, erre mindig adtam neki tanácsot és nem is érdekelte, mert soha sem fogadta meg. Már nem beszélünk egy ideje, nem reagáltam a történteire..
23L
jan. 17. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
22/29 anonim válasza:
Mondom: összekutyultam a 16-ost meg a kérdezőt, 20-as!
jan. 17. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
23/29 A kérdező kommentje:
30 körüliek vagyunk mindketten. Nem egy konkrét dolog volt ami kiverte a biztosítékot, hanem hogy tényleg folyton az a vége, bárki bármit mesél hogy valahogy beleszövi magát. Én már szándékosan nem mondok magamról semmit mert előre tudom hogy rá fog kontrázni, vagy tuti hogy ő is így, ő is úgy, nem lehet csak egyszerűen lereagálni valamit normális ember módjára. De ha úgy beszélek hogy kettőnkről, egy közös emlékről, élményről, akármi, akkor is ott köt ki 🫠 ha felhoz egy témát és valaki más is hozzászól, akkor csak "aha...aha..aha.." és már folytatja is ahol ő befejezte. Vagy ha valaki 2nél többször említ valamit akkor rászól, közben ő 20szor mondja el ugyanazon a napon hogy mondjuk fáj valamije
jan. 18. 07:29
24/29 A kérdező kommentje:
4-5 éve vagyunk jóban
jan. 18. 07:30
25/29 anonim válasza:
Igen, és ez mitől barátság, kérdező? "Én már szándékosan nem mondok magamról semmit." Ez barátság? Merj kilépni belőle, nem vesztesz semmit. Ez téged rombol, nem épít.
jan. 18. 09:31
Hasznos számodra ez a válasz?
26/29 anonim válasza:
"ez mitől barátság, kérdező?"
Jaj, annyira kiábrándító állandóan ezt a hozzáállást látni. Ha kicsit belegondolsz, te magad is tudod a választ: egy ember nem egyetlen tulajdonság.
Minden barátom viselkedésében van olyan, amit szeretek, meg olyan, ami zavar. Azért a barátaim, mert szeretek bennük annyi dolgot, hogy a maradékot el tudom viselni. Ha meg éppen rossz passzban vannak, és elbillen a mérleg, nem fogom őket egyből elhajítani. Nekem éppen ettől barátság a barátság, hogy akkor is kitartasz a barátod mellett, amikor éppen nem kényelmes.
jan. 18. 11:30
Hasznos számodra ez a válasz?
27/29 anonim válasza:
Szó nincs arról, hogy éppen elbillent a mérleg, 26-os! Ez az ember módszeresen, stabilan ilyen, nem alkalmilag.
Azt a tulajdonságát, hogy kabátban ül le ebédelni, mindig 10 percet késik, mindig krákog, zöld sálat vesz kék pulcsihoz, és az szerintem ronda, elnézem. Azt, hogy valaki konkrétan le se szar, nem érdeklem, csak használ, na azt nem! Ez nem kényelem, hanem önbecsülés kérdése!
jan. 18. 11:36
Hasznos számodra ez a válasz?
28/29 A kérdező kommentje:
Mindkét válaszolónak igazat adok részben. Nem szeretném eldobni egy rossz tulajdonsága miatt, de tudom hogy nem normális az sem ha valakit meg kell kérni arra hogy egy barátságban ne csak magára figyeljen, hanem a másikra is. Főleg ha amikor azt mondom hogy hónapok óta nagyon padlón vagyok, és azt válaszolja hogy amúgy ez látszik is, mégsem kérdezte meg soha hogy szeretnék e beszélni róla, vagy tud e segíteni. Ellenben én mindig meghallgattam, akkor is ha századjára mesélte el ugyanazt a dolgot. Visszagondolva egyébként mindig is ilyen volt, csak lehet akkor még én fogtam fel úgy, hogy legalább nem vagyok egyedül egy adott problémával és örültem hogy valaki megért. De soha nem az volt a válasza, hogy "együttérzek veled mert velem is történt hasonló, azt tudom tanácsolni, hogy", hanem elmesélte a saját verzióját és meg volt beszélve. Legyen szó férfiakról, családról, barátságokról, bármiről. Lehet hogy én is változtam, feszült vagyok, nehezebben nyelek és jól esne ha ő is érdeklődéssel meghallgatna/meghallgatott volna, és nem azon gondolkodna egyből hogy melyik sztoriját tudná hozzáfűzni ehhez
jan. 18. 12:04
29/29 anonim válasza:
Akkor most már harmadszorra is megkérdezem: miért is a barátod még mindig? Az az egy rossz tulajdonság pont a lényeg. Magának a barátságnak a lényege szűnik meg általa. Nem darabra mérik a tulajdonságokat. Ez az ember neked kifejezetten kárt okoz, szenvedsz tőle. Ahelyett, hogy tudomásul vennéd, hogy ez ennyi volt. Eddig se volt több, csak eddig nem tűnt fel. A hiányodat vélted benne betölteni, és csak most jöttél rá, hogy valójában eddig se töltötte be.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: