Mi a véleményed az olyan emberekről akik annyira sikeréhesek, hogy bármit megtesznek a sikerért: kihasználnak másokat, viszályt szítanak, hazudnak, stb. és azt hinnéd, hogy belebuknak ebbe, de mégis nagyon sikeresek, és megváltozni sem akarnak?

Csak ilyeneket ismerek.

Rögtön feljebb lépni mindegy, hogy nincs meg a minimum eltöltött idő még gyakorlat,ànusznyalàssal pótoljâk

"Csak ilyeneket ismerek."

Ha ilyen elhagyná a számat, elkezdenék gondolkodni.

Jaj, ez nem ilyen fekete-fehér. Akit leírtál, az egy konkrét szociopata, egy klinikai kórkép. A legtöbb sikerb.zi ember ennél sokkal összetettebb.

A fő különbség közöttük meg közöttünk, hogy nem tudnak veszíteni, kényszeresen nyerni akarnak. Egy baráti focimeccsen egy sérülés kockázatával járó szerelést én nem fogok felvállalni, ő meg igen. Ez nem azt jelenti, hogy le se szarja, ha sérülést okoz. Csomószor komoly belső vívódás, fájdalom kíséri ezeket az embereket, nem véletlenül hangsúlyozzák állandóan, hogy mennyi mindenről mondtak le.

Az sem igaz, hogy nem buknak el. Csak egy példa: a mániákus sikerember egyik 21. századi szinonimája Steve Jobs. Volt, hogy kirúgták a saját cégéből, magányosan, 50 évesen halt meg, és szerintem néhány pillanatnál tovább nem volt képes élvezni, amit elért. De igen: a cégei sikeresek voltak, ez kétségtelen.

Az is torz leírás, hogy ők csak taposnak. Valójában emberek általában juttatnak is a környzetüknek, mert úgy nem lehetsz sikeres, ha még a szövetségeseid is az ellenségeid.

"Steve Jobs esetét hogyan lehet értelmezni, ő milyen ember lehetett?"

Nem teljesen értem, pontosan mire vagy kíváncsi. Értelmezni sokféleképpen lehet. A klasszikus értelmezés szerint ő egy korszakos zseni, a döbbenetes személyiséghibáit meg ilyen zsenikre jellemző "bogaraknak" szokták értelmezni. Én meg szeretek kicsit a bogarakra fókuszálni.

"Mindent a siker érdekében tett, még az emberi kapcsolatai is arra alapulhattak?"

Nézd, én aztán nem őriztem vele libát, de ez a megfogalmazás nem tetszik. Vannak ezek a gyakori moralizáló kifejezések, hogy "érdekkapcsolat", meg "kihasználás", stb. Szerintem ezek ugyanolyan fekete-fehér leegyszerűsítések.

Igen: szerintem Jobsnak minden emberi kapcsolata a céljai köré épült, de nem abban az értelemben, hogy kihasználta az embereket. Egyszerűen őt KIZÁRÓLAG ez érdekelte, ezért kizártnak tartom, hogy 5 percnél többet el tudott volna tölteni olyan emberek társaságában, akik ebbe nem illettek bele.

Egy ilyen embert nem úgy kell elképzelni, mint akinek nincsenek erkölcsei, hanem olyannak, aki egyszerűen bármit képes feláldozni a célért, ha muszáj - beleértve az erkölcsöt is. Ebben persze segít a cinizmus, amikor azt mondod, hogy ha te nem, akkor majd az ellenfeleid.